Good Omens (2019–2019) 151

360' · angol · vígjáték, fantasy, minisorozat
6 rész (epizódhossz: 60')

A bibliai utalásokkal és angol humorral alaposan megfűszerezett történet főszereplője Crowley, a Földön boldogan lébecoló pokolbéli démon, és a totális ellentétpárja, Azirafael, aki egy könyvmoly angyal. Nekik kell összefogniuk, hogy megakadályozzák az idő előtti világvégét, ehhez viszont a… [tovább]

angol

Képek 41

Szereposztás

Michael SheenAziraphale
David TennantCrowley
Sam Taylor BuckAdam Young
Adria ArjonaAnathema Device
Jack WhitehallNewton Pulsifer
Amma RisPepper
Ilan GalkoffBrian
Alfie TaylorWensleydale
Michael McKeanShadwell
Miranda RichardsonMadame Tracy

További szereplők

Hirdetés

Kapcsolódó zónák

Good Omens

41 tag · 49 karc · Utolsó karc: 2019. november 13., 11:34 · Bővebben


Kedvencelte 112

Várólistára tette 279


Kiemelt értékelések

Nihilchan

Új kedvencet avattam!

Bő öt évvel ezelőtt olvastam a könyvet, de addigra már mindent tudtam a fanfictionök miatt. Szerettem olvasni, mert tetszett a stílusa, de a rövidségéhez képest nagyon tömény volt a cselekmény és rengeteg a szereplő. Nos, a sorozat kiküszöbölte ezeket az engem zavaró tényezőket; pont jól találták el, mennyi idő és epizód kell ahhoz, hogy a cselekmény ne legyen túl tömény sem, de ne is üljön le, ugyanakkor minden szereplő felfogható és érzékelhető, érthető legyen. Éppen ezért, ez egy olyan, egyébként kiváló adaptáció, ami jobban tetszett, mint az eredetije, pedig azt is szeretem.

A titka abban rejlik, hogy kiválón sikerült a casting; tényleg mindenki oké volt, az utolsó mellékszereplő is. A két főszereplő pedig abszolút telitalálat; annyira jól hozták a karaktereiket, mintha rájuk írták volna őket. Michael Sheen és David Tennant szimplán zseniálisak voltak, Aziraphale és Crowley sikere pedig annyi, hogy nagyon szerethetőek.

Ahogy az egész történet is; humoros és izgalmas, az elsőtől az utolsó pillanatig élvezetes és szórakoztató. Rengetegszer nevettem és végig vigyorogtam. Egyszerűen tényleg csak annyit tudok írni, hogy imádni való az egész.

Az egyetlen, ami nem túl erős, az a CGI; az első epizódban több ponton is zavart, de miután megszoktam, elvoltam vele.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a mini sorozatot, akkor is, ha nem olvasta a könyvet; tökéletesen érthető mindenféle előzetes tudás nélkül is, ráadásul azt adja vissza, ami a könyvben van. (Nyilván, hiszen Gaiman volt a forgatókönyvíró.) Az én lelkemnek nagyon jót tett, biztos vagyok benne, hogy sokszor újra fogom nézni.

ViraMors

Úgy, hogy Gaiman írta a forgatókönyvet is, több mint gáz lett volna, ha elszúrják, ettől függetlenül nagyon jól esik leírnom: végre, egy olyan adaptáció, ahol remek az alapanyag és a készítők ugyanazt a könyvet olvasták, mint én! Pár apróság persze aktualizálva lett 1990-ről 2019-re, de ez szerintem csak hasznára vált a végeredménynek. Maga a történet abszolút hű a könyvhöz, a szereposztás és a kivitelezés több mint parádés. Tenant és Sheen zseniálisan hozták a démon-angyal párost, és a többiek nagyon a helyükön voltak. Ha valamit le akarnék szólni, az maximum egy-két CGI elem lenne, mert azon itt-ott tényleg lehetett volna még kicsit csiszolni, de tekintettel a végeredményre ezt most elengedem. A sorozat nagyon jó lett és én ennek nagyon örülök. Szerintem önállóan is élvezhető, de azért aki teheti olvassa el a könyvet is. Csak mert érdemes :)

Szeszj

A könyvet nem olvastam, persze az íróról már hallatom és azt hiszem hogy az egyik könyvét még olvastam is. Igazából nem tudtam hogy mire számítsak, nem sokat tudtam a sorozatról, de már az első részével megvett magának, tetszett hogy vicces volt, izgalmas, érdekes és persze remek szereplőket sorakoztatott fel. Értékeltem benne hogy mindenek megmutatta a jó és a rossz oldalát, és milyen jó világot építettek köré. :))
A két főszereplő volt a kedvencem, igazából a többi szereplő valamilyen szinten semleges volt számomra. De Crowley és Aziraphale a kedvenceim lettek, tiszta bolondos, de nagyon fontos barátság az övék! ^-^ Mind Dacid Tennant, mind Michael Sheen zseniálisak voltak. ❤
Szóval ez a sorozat is nagy kedvenc lett! ^-^ Mindenkinek csak ajánlani tudom. :D

Rémálom 

Ilyen egy tökéletes könyvadaptáció. Annyira jól eltalálták Crowley-t és Aziraphale-t. <3

Mrs_Stark

Voltak furcsa pillanatai számomra, illetve egész értelmetlenek is, viszont nem volt egy rossz sorozat, de én leginkább Aziraphale és Crowley miatt néztem. Imádtam a közös jeleneteiket (Crowley-ét még külön is), elképesztő, hogy a kezdetektől (igen, szó szerint) legjobb barátok. A végén nem számítottam a spoiler
A többi szereplő számomra semleges volt, na meg nagyon könnyen spoiler
spoiler
Mindenesetre új kedvenc párosom lett, miattuk még egyszer meg fogom nézni.

Hippoforaccus 

Mivel nem rég olvastam a könyvet, állíthatom, hogy egészen hűek maradtak a történethez. Jó, kellemes humorú történet. Méltó a két szerzőjéhez.
Tennant remek választás volt, de Sheennek nagyon nem áll jól ez a habos-babos felhő frizura.

Kija 

Neil Gaimannel érdekes a viszonyom, mert a könyvei alapötleteit tök érdekesnek találom, de valahogy a megvalósításukért már nem szoktam annyira rajongani. És ez most a Good Omens-nél sem lett másként sajnos.
A történet tök érdekes alapokkal indul, jó ez a sok szál, ami a végére összeér, engem viszont mégsem sikerült annyira elvarázsolnia a sorozatnak, mint ahogy szerettem volna. Élveztem ugyan, ami a képernyőmön történt, viszont a nagy szerelem elmaradt. Crowley és Aziraphale nem rosszak, de valahogy nem tudtak annyira megfogni, a gyerekek egyes helyeken irritáltak, a boszis szál meg hiába indult jól, elég gyorsan elsorvadt. Az is zavart, hogy milyen sokáig nem indultak be az események, majd milyen spoiler a nagy harcok is. A lezárással is voltak problémáim, főleg a spoiler, de az ott lévő csavar tökre tetszett. Amúgy a kedvenc karakterem Gabriel volt.
Lehet ha egyedül nézem, plusz darálva, akkor más lenne a véleményem, de ez nekem most annyira nem jött be, ettől függetlenül egy jól összerakott sorozat, amit érdemes meglesni, egy tök jó soundtrackkel.

LoneWolf

Crowley, Aziraphale, Gabriel és ez az egész Menny / Pokol játszma zseniális és remekül megvalósított, a színészek szórakoztatóan játszották szerepeiket, ráadásul az effektek is egész tűrhetőek lettek egy nem túl nagy költségvetésű produkcióhoz képest. Magát a történetet viszont kritizálnám annyiban, hogy a gyerekes részek számomra élvezhetetlenek voltak, mind karakterek terén, mind pedig színészi játékban, szóval az ifjúsági szál nagyon levont az értékéből, ahogyan a boszorkányvadászos vonal is inkább idegesített, miközben az összes szorosan kapcsolódott egymáshoz, szóval még csak külön sem lehetett őket kezelni, ami a végső csillagozásnál 2 mínuszt ért.

Gothic01 

Maga a történet is nagyon tetszett, meg nagyon érdekes volt, de elsősorban a főszereplő duó és az eszméletlen humor miatt szerettem meg a sorozatot, ez utóbbi kettő minden képkockában olyan hatást ért el, mintha nyakon öntöttek volna egy tartály boldogsághormonnal. Nem tudom megmondani, hogy mikor nevettem legutóbb ennyit, mint amikor épp egy-egy epizódot néztem. :'D Úgy meg pláne, hogy az ilyen hatást kiváltó jeleneteket vissza is tekerjem, mert a magam részéről nem igazán vagyok visszatekerős, sőt sorozatok esetében még annyira újranézős alkat se, tehát összességében nagy szó, hogy a Good Omens ezt az „áttörést” hozta a komfortzónámba.

A két színész zseniálisan alakít, és a közöttük lévő dinamika is kimondottan parádés, ahhoz hogy egy ilyen típusú civakodós-barátias összhangot megjelenítsenek, szükség van arra, hogy kettőjük között is legyen egyfajta titkos nyelv, hogy megfelelően egy hullámhosszon legyenek, értsék a másik játékba vitt gesztusait. Nem új a lapon a némileg hasonló felépítésű, totálisan eltérő személyiségű karakterek között kialakuló, szurkálódós, egymás jellembeli jellemzőit kifigurázó barátság, ellenben szerintem az igenis ritka, hogy ennyire… valódi , természetes legyen az átadása. Szóval mind a kettőjük előtt le a kalappal a közös munka tekintetében, és ugyanezt tudom mondani az egyéni munkára is, hiszen mindkét karakternek elképesztő kisugárzása van, ami a színeiktől eltekintve is kiemeli őket az embertömegből. Az ilyen élénk személyiségek ugyancsak élénk, mégsem önmagát parodizálóan történő eljátszásához szintén nagy tehetség és odafigyelés kell.

Tennant egy kicsit jobban lenyűgözött ezúttal, de talán az is benne van az okhalmazban, hogy a két szereplő közül is Crowley volt a szimpatikusabb. Nekem ennek a figurának a bőrében sokkalta jobban tetszett, mint anno Doktorként, egyszerűen imádtam, ahogy a testbeszédével meg a hanglejtésével játszott, mindig vigyorognom kellett, amikor megszólalt. És, ha jó néhány évvel megkésve is, de teljesült a vörösségre vonatkozó kívánsága… :D

Eddig fegyelmezetten írtam viszonylag, de elérkezett az ideje, hogy kinyissam az ajtót, ami eddig bezárva tartotta az őrületes rajongásomat… Aziraphale és Crowley egyszerűen IMÁDNI VALÓAK :3 *o* Komolyan aranyat ér minden másodperc, amit egy légtérben töltenek, szédületes, ahogy állandóan vitatkoznak, állandóan belekötögetnek egymásba, aztán amikor segítő kézre van szükség, mégis azonnal nyújtják a másiknak. Ez afféle tipikus, „hangos” barátság. Crowley mindig, minden körülmények között el akarja lógni a munkát, és azon a téren kifejezetten kreatívnak is mondható, amiben ezt el kell érnie, valószínűsíthetően egy gazdáját védő pincsibe több kötelességtudat szorulhatott, mint belé, Aziraphale meg pont a pólus másik oldala; a megtestesült becsületesség, aki mindig mindenkin segíteni akar, és nem szívesen szegi meg a szabályokat, hanyagolja el a dolgát. Megkockáztatom, hogy valamilyen szinten már baleknek is minősül ezen vonásai intenzívsége miatt… de, hát végtére is angyal. Egy kimondottan aranyos angyal a túl körülményes udvariaskodásával, a könyvimádatával meg a rendmániájával. De azért, ahogy arra már fentebb kitértem, Crowley áll közelebb hozzám, ezek a csípős megjegyzések, az okos és logikus féktelenség meg az, hogy kvázi akármibe bele tud kötni, rögtön megfogott. (Én és a rossz fiúk…) Meg ez az Ozzy Osbourne-os öltözék is nagyon ott volt, úgy festett benne, mint egy rocksztár, aki a ’70-es, ’80-as évek tájékán volt a pályája és az őrültségei csúcsán, most meg valamivel nyugodtabb. :D

Nem meglepő módon rövid időn belül én is elkezdtem őket shippelni, – van valamilyen közös nevük? – a karakterek közötti „kémia” meg a rengeteg kétféleképpen értelmezhető helyzet, amire rátett egy nagy lapáttal, hogy amikor éppen verbálisan gyepálták egymást, akkor a külsőleg szemlélődő járókelők mindig vitázó szerelmeseknek nézték őket, megtette a hatását. *--* Rögtön átmentem professzionális fanart lementő-üzemmódba, és kissé talán túlságosan erős lelkesedéssel vártam, hogy legyen már valami, ami igazolja ennek a sejtelmes, másféle kötődésnek a létezését. Mindenesetre a kedvenc ilyen félreérthető kis epizódjuk a számomra az volt, amikor az utcán vitatkoztak arról, hogy akkor most megállítsák-e ezt a világvégét, vagy csukják rá a nagykaput a bagázsra, és lépjenek le, és Crowley nagyjelenet közepette elvonult a kocsijához, majd egy járókelő támogatólag megütögette Aziraphale vállát, hogy Ismerem ezt, jobb lesz magának nélküle. XD

Az eseményekbe finoman beleszőtt társadalom-és valláskritika is nagyon tetszett, miszerint az embereknek nem igazán van szükségük pokoli vagy mennyei befolyásra ahhoz, hogy állatságokat csináljanak egymással, ki tudnak kegyetlenségeket találni maguktól is, illetve hogy mennyire normális viselkedés a Mindenhatótól, hogy kisgyerekeket is vízbe akar fojtani csak azért, mert berágott az emberekre. Illetve egyrészt elkeserítő, egyrészt sokatmondó volt a fő illetékes hozzáállása az atomerőmű bizonyos részének a felnyitásához, és a gyorséttermekre vonatkozó szál is ütött az Éhínség lovas által.

Egyedül talán ez a boszorkányvadász vonal nem jött be annyira az öreggel és a szomszédnőjével, őket még a jópofa komikumhoz képest is kicsit túlságosan felfújtan idétlennek éreztem, pláne amikor a történetbe jött a nagy és veszélyes varázs ujj. Mint ahogy a Crowley-n és Aziraphale-n kívül eső angyalok és démonok is sajna egytől-egyig idióták voltak… De ezek apróságok, amik nem csiszolnak le érdemit a sorozat erősségeit adó, zseniális momentumokból.

IDE A KÖNYVET! ^^

Mesemondo

Hát, ezt jórészt szóról szóra megcsinálták. Remek szereposztással, és egy jó adag extra Crowley-Aziraphale jelenettel, amiket a Sheen-Tennant páros tőlük várható módon zseniális kémiával töltött meg. Csillagos ötös, leülhet.


Népszerű idézetek

Nocharity 

Crowley: How long have we been friends? Six thousand years!
Aziraphale: Friends? We're not friends! We are an angel and a demon. We have nothing whatsoever in common. I don't even like you!
Crowley: You do.

Nocharity 

Crowley: What was it he [Jesus] said that he got everyone so upset?
Aziraphale: „Be kind to each other”…
Crowley: Oh, yeah. That will do it.

Dorki

Crowley: Oy! Shem! That unicorn's going to make a run for it! Oh, it's too late. It's too late! Well you've still got one of them.

(3. rész – Hard Times)

Nocharity 

You're so clever! How can somebody as clever as you be so stupid?

Novecento

Gabriel: Why do you consume that? You’re an angel.
Aziraphale: It’s sushi.

Nocharity 

Crowley: I can't see what's so bad about knowing the difference between good and evil anyway.

2 hozzászólás
Nocharity 

Adam: Look, excuse me for asking, if it's not a personal question, but are you a witch?
Anathema: No, I'm an occultist.
Adam: Oh, well, that's alright then.

Nocharity 

Crowley: I've never eaten an oyster.
Aziraphale: Oh well, let me tempt you to…
Crowley: [frowns]
Aziraphale: Oh no. No, that's- that's your job, isn't it?

Anaire

Well, you know what a selfie is? I believe the demon Crowley invented them.

(4. rész – Saturday Morning Funtime)


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján