Lassú kirakós játék, ahol egyértelmű, hogy hőseink nem kézenfogva fognak elsétálni naplementével a háttérben. Gabriel Byrne neve amúgy is garancia a depresszív hangulatra. Ez most sem volt másként, pluszban még jött a melankolikus zene és London nem túl szívderítő látványa.
Szeretem, amikor apró darabokból áll össze a kép, legyen szó egy gyilkossági nyomozásról, vagy egy kapcsolat kezdetéről (vagy mindkettőről, mint jelen esetben). Mindegyik karakterben benne volt, hogy többet és többet adott magából, így lassan kirajzolódott, hogy milyen is valójában.
A max. pontszámot csak azért nem tudom megadni, mert a végével nem voltam kibékülve (és nem, nem a naplemente hiányzott).
Akinek herótja van a sok műdrámás tiniszerelmes és/vagy gyilkolós filmből, annak ajánlom megtekintésre.