Az egészség ellenszere (2017) 84

A Cure for Wellness
146' · amerikai, német · dráma, fantasy, thriller, horror 16

Csak egészség legyen! És ne haljon bele senki.
Egy nagy cég fiatal alkalmazottját a svájci Alpokban pihenő főnöke után küldik, hogy hazakísérje… a szanatórium azonban nem az a békés, nyugodt hely, aminek kívülről látszik.
A főnök eltűnt, a srác pedig kénytelen meghosszabbítani a… [tovább]

angol
angol

Képek 12

Szereposztás

Dane DeHaanLockhart
Mia GothHannah
Jason IsaacsVolmer
Celia Imrie
Lisa BanesHollis
Adrian Schillerigazgatóhelyettes
Susanne Wuest
Carl LumblyMr. Wilson
Jason BabinskyCarl
Ivo NandiEnrico

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 5

Várólistára tette 140


Kiemelt értékelések

lipotdorka 

Elég nyomasztó, és elég erős benne a cronenbergi hatás, de mindent amit látunk okkal történik. A látvány nem a mai stílust idézi, nincs teletolva undorítóságokkal meg effektekkel, de így tökéletes. Inkább csak a hangulatot erősíti a hogy a zenéje is. A hangulat miatt válik horrorrá ez a film, és a nyomozás egésze alatt érezhető, hogy a végkifejlet minden lesz, csak hétköznapi nem. A színészek is remekek, a legapróbb mellékszereplők is megtöltik a filmet.
Nem rövid az tény, de megérte a megnézést.

szymba23 

Régen láttam ennyire jó filmet, ami lekötött és brutálisan csavarva volt az utolsó pillanatig.
Remek, 10/10

Dane DeHaan alakítása zseniális volt. Nagyon tetszett, ahogy hozzáállt a szituációkhoz, teljesen élethű alakítás, olyannyira, hogy az ember minden kis részletet átérez vele. Imádtam.

Zajec 

Lélektépő lesz számomra
visszaemlékezni erre a kábulatra.

Pár nappal ezelőtt láttam, de csak most jutottam el odáig, hogy érdemben véleményt tudjak alkotni róla.
Első körben hirtelen: Dane DeHaan hol volt eddig? Én miért nem ismertem ezt az apró kincset a filmvászonra vetítve?!
Második körben komolyan: mélységesen felbőszít, mikor a Viharszigethez hasonlítják ezt a kifinomult lélekfilmet (arcátlanul pusztán művészfilmnek hívni nem lehet). A Viharsziget elvarr minden szálat, úgy áll fel a néző a moziból, hogy pár percet még gondolkodik a miérteken és hogyanokon, amíg elrágja a maradék pattogatott kukoricáját kifelé kullogva a teremtől, de ez… ó, édes istenem!
Ezt a filmet látni kell, de nem elég csak a szemmel, mert akkor kidobott két óra lesz az értékes nézői életből. A vászonra vitt dupla dimenzió komplexitása már eleve fejtörést okoz, az pedig külön bája, hogy két idővel is játszik, nem csak a kettőzött térrel. A koktélcseresznye a tortán mégis csak az, hogy két szálon vezeti a történetet, egyet meghagy kizárólag a főszereplőnek, a másikon pedig a nézőt vezeti, majd a végén ahelyett, hogy összecsomózná ezt a két – egyrészt fiktív, mert film, másrészt valós, mert bevonja a nézőt – szálat, ránt rajta egy hatalmasat, és megcsavarja egy kis misztikummal. Az idő- és történethurkok itt már fejfájósan kuszák, de gyönyörűen felvezetettek, csak venni kell egy nagy lélegzetet, és azonosulni a főszereplő bizonytalanságával és bomlottságával, ugyanakkor elfogadni azt is, hogy te, mint néző, csupán kívülálló lehetsz annak ellenére is, hogy neked is szőttek egy történetsodronyt.
Ez a kettősség valahol nagyon ijesztő, a komor hangulat, a bomlott kábulat, a bizonytalanság, a steril környezet összemosása a múlttal (hopp, újabb történetszál!), pontosan olyan lelkiállapotba vágja az embert, mint amilyenre Lockhart szerepét is megírták.
Összességében: ez művészfilm, lélekig csepegő celluloidvillanás, szürreális és bizarr, nagyon sötét, nagyon borús, amit jó ideig képtelenség megemészteni.
Az ilyen nem mindenkinek való, nagyon vékony rétegnek készült ez a film a szimbolikája és komplexitása, no meg lassúsága és a tér- meg idősíkok hurokcsomója miatt, de aki szereti tönkretenni magát az ilyennel, annak a kedvencek között fog landolni ez az alkotás.
Mint nekem.
Tökéletes.

strangelove 

A valóban tehetséges Gore Verbinski valódi tehetsége ezúttal mindössze annyiban nyilvánul meg, hogy legalább egy órán keresztül képes elhitetni a nézővel, hogy ebből a zavaros katyvaszból még kikerekedhet valami értelmes. Legkésőbb az utolsó 20 percben ezzel az illúzióval mindenki leszámolhat magában – engem még így is meghökkentett, hogy képes volt ezzel az arcpirítóan ostoba befejezéssel előhozakodni. A látvány technikailag kiváló, egyébként a „mindent a szemnek” tipikus esete, ennélfogva érdektelen.

Kstimi 

Ez a film remek! Sok kritika lehúzta, pedig nagyon igényes és stílusos munkával állunk szemben. A műfaját tekintve egyedi, nem lehet ráfogni, hogy más filmek koppintása. Persze azért hasonló elemek akadnak, de hol nem?
A képi világ fantasztikus, megtartja a film cselekményéhez illő hideg, borzongós és tiszta érzést ez szintén sokat dob a film hangulatán. A zene Benjamin Wallfisch jóvoltából szintén nem sorolható az átlagos kategóriába, a film folytogató és taszító érzését kelti az emberben; konkrétan kínozza a nézőt belülről, sokféle érzést tud kiváltani. A visszatérő zenerészletek a történtekhez van igazítva, már a zene is tudna mesélni ebben a filmben. A Spliff milyen jó választás volt a kocsmás jelenetben! :D
A szereplőgárda szerintem olyan szempontból is jó, hogy nem világsztárokat vonultatott fel, így a néző számára is egyedibb karaktereket kaptunk. A megformálások pedig abszolút jók voltak, kifinomult őrület az egész. A történek tök klassz, csak főszereplőnk lassan reagál a dolgokra, miközben a néző már rég levágta, hogy mi van. Bár lehet ez volt Verbinski célja, azt akarta, hogy lassan és fokozatossan jussunk el a végkifejletig. A film legvége is jó, nem sablonos, mint a legtöbb hollywoody happyendes filmben. Összességében tetszik a film, számomra nem csalódás. A Karib tenger kalózaihoz hasonlóan ez is üt, Verbinski nagyon tehetséges rendező :)
Látvány 10/10
Történet 8/10
Szereplők 9/10
Zene 10/10

jajj szegény film nem kapott egy rendes plakátot se, minkettő olyan randa :P

LoneWolf 

Amit leszűrtem a filmből, hogy be nem teszem a lábam efféle hotelekbe, vagy gyógyfürdőkbe. Nincs az az isten. Emellett abban is biztos vagyok, hogy ez számomra moziban élvezhetetlenül sok és hosszú lett volna. Az viszont tagadhatatlan, hogy egy hátborzongatóan beteg alkotás lett, (Az angolnás jelenetektől a hideg rázott…) bár a végső fordulattól sajnos nem dobtam hátast, ami szintén elég sokat levon az értékéből. Dane alakítása amúgy kiemelkedő, ahogy Jason Isaacs-et is nehéz lesz ezután csillaghajó kapitányként (Star Trek: Discovery) elfogadni. Ezeken felül az aláfestő zenékért is jár a plusz, de az elnyújtottságot, illetve a lapos csavart ez sem orvosolja, (Ha-ha.) pedig lehetett volna ebből kult-film, ha jobban rágyúrnak. Kár érte.

Laren_Dorr

Kérdem a tékástól, ez miről szól? Fogalmam sincs, mondja. Nem baj, tetszik a címe, kiveszem. Idejét sem tudom, mikor néztem előzetes ismeretek nélkül filmet, de gyakrabban kéne csinálnom, mert nagyot dob az élményen.
Eleinte azt hittem, valami Üzenetet hordozó művészfilm lesz, aztán hogy valami orvosi thriller, aztán Viharsziget féle mindfuck, aztán cronenbergi testhorror, aztán lovecrafti reanimator sztori. De egyik sem, és mindegyik. A fináléig fent tudta tartani a bizonytalanságot, hogy hova fog kifutni a történet és mellette főt hajtott sok klasszikus előtt is. Elneveztem gótikus thrillernek. A képek gyönyörűek, a stílus markáns, DiCapriót meg hogy megfiatalították.
Aztán feljön a stáblista, rendezte Gore Verbinski, olvasom. Ja hát mindent értek, ilyen névvel könnyű.

dr_Eminens 

Nem ártott volna, ha ez a film legalább fél órával rövidebb – túlnyújtott a felvezetés, vagy háromszor ért véget, és a „rejtély” sem akkora csattanó. Dane DeHaan úgy néz ki, mint egy kialvatlan, anémiás tini DiCaprio (pedig elmúlt harminc, ki gondolná?), mintha ezzel a castinggal a Viharszigettel való hasonlóságra akartak volna rájátszani, de ez annál valami sokkal furcsább. Egy sor olyan jelenet volt, amin a közönség a moziban nevetett (én is), pedig nem hiszem, hogy viccesnek szánták. Ennek ellenére nem tudom nem értékelni az egésznek a bizarrságát, a fura mellékszereplőket, a kis részleteket, amik szervesen nem kapcsolódtak a rejtélyhez, de megadták a film különös atmoszféráját. spoiler

ps: A zenegépből szóló német nyelvű szám a Bilderbuchtól Spliff https://www.youtube.com/watch…, nagyon jó banda.

DianaRL 

Van valami megkapó ennek a filmnek a hangulatában. Hogy a gyönyörű snittek, az egyedi zene vagy valami más teszi, abban nem vagyok biztos, mégis képes érdekfeszítővé tenni egy órányi semmit is némi sejtetéssel fűszerezve.
Igen, a film épphogy csak csörgedezik, itt nincsenek eszméletlen akciójelenetek és félóránkénti óriási csavarok, ahogy fröccsenő vérpatakok és társai sem, de a történetnek nincs is rájuk szüksége. Ilyen színészek és alakítások még azt is érdekessé tudnák tenni, ahogy három ember mered egymásra egy üres, sötét szobában két és fél órán keresztül. Dane DeHaan ismét egy teljesen más karaktert hoz, mint az eddigi filmjeiben, ám szokás szerint minden rezdülése a helyén van, Jason Isaacs Volmerétől pedig a hideg futkos az ember hátán már az első pillanatban. Akiből kissé kevesebbet kapunk, az Hannah, pedig ő az egyik legérdekesebb és -ígéretesebb karakter.
A film egyetlen hátránya, hogy nagyon-nagyon hosszú, így egy-másfél óra után kissé leül, képtelen fenntartani az oly szépen felépített feszültséget. A vége meg kissé wtf, de erre számítani lehetett.
Összességében nem volt ez rossz, de közel sem aknázta ki az ötletben rejlő lehetőségeket. Persze így önmagában is érdekes alkotás volt, de nem egy maradandó élmény, amit végtelenszer újranézne az ember.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján