A kőszívű ember fiai (1964) 96

Men and Banners
140' · magyar · dráma, történelmi 12

A heroikus-romantikus film a három Baradlay fiú alakjában szembeállítja a halál árán is győzedelmeskedő igazságot és tisztességet a kifizetődő gyávasággal, kiegyezéssel és karrierizmussal. A császárhű Baradlay Kázmér halála után a fiúk, apjuk végakarata ellenére az erős akaratú, forradalmár… [tovább]

Képek 8

Szereposztás

Bitskey TiborBaradlay Ödön
Mécs KárolyBaradlay Richárd
Tordy GézaBaradlay Jenő
Béres IlonaAlfonsine
Sulyok MáriaBaradlay Kázmérné
Huszti Péterforradalmár
Szemere VeraAntoinette Plankenhorst
Polónyi GyöngyiEdit
Nádasi MyrtillLánghy Aranka, Ödön felesége
Páger AntalÖreg Pál

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 12

Várólistára tette 27


Kiemelt értékelések

Andro 

Egy kiváló könyv kiváló adaptációja. Igen, ebben az időben még tudtunk remek filmeket készíteni, IGAZI színészekkel. A könyvet is nagyon szeretem, bár csak felnőtt fejjel értettem meg teljesen a mondanivalóját.

Zakuro 

Annak idején, hetedikben, két kötelező olvasmányunk volt Jókaitól, lehetett választani, ki melyiket akarja elolvasni: Az aranyembert, vagy a Kőszívű ember fiait. Utána mindkettő filmfeldolgozását megnéztük.
Nos, nekem ez a film annyira megtetszett, hogy bár Az aranyemberből írtam dolgozatot, utána ezt is elolvastam – aztán rájöttem, hogy ez rossz ötlet volt…
Mindenesetre, a film továbbra is tetszik: olyan hangulatos, van egy varázsa (és emlékszem, mennyire bele voltam zúgtam Bitskey Tiborba :D), végig lekötött. Béres Ilona színészi kiválóságát meg mi sem bizonyítja szerintem jobban, hogy mind Az aranyemberben, mind itt szerepelt, két, egymással totál ellentétes karaktert alakítva, és mindkettőben hiteles! Na, ez a nem semmi.

Arianrhod

Ez az a darab, amit sokkal szívesebben néztem meg akárhányszor, mint olvastam el – nagy nehezen, – egyszer.

csgabi

Szeretem Jókai regényeit (még ha ritkán olvasok is tőle), és nagyon örülök, hogy a sok-sok Jókai-művet abban az időben filmesítették meg, amikor még a magyar filmszakma szinte kizárólag tehetséges, nagyszerű színészekkel és színésznőkkel volt tele. Akkor még pezsgett a filmélet, készült a sok jobbnál jobb magyar film…
Köztük a Kőszívű ember fiai is.
Szeretem a régi magyar filmeket, így ezt is. Igaz, egy kicsit a Kőszívű ember fiait is megunja az ember, ha március 15-én állandóan lejátszák (mostanában nem vagyok képben, hogy leadja-e a köztévé), de azért klasszikus és szép.

kriszmanesz

ez az a film, amit minden évben megnézek március 15-én. ez az a regény, amit kötelezőként sem olvastam el. de egyszer eljön annak is az ideje.

Amrita

Azóta is bosszant, hogy a női hősök közül az antihős a könyv szerint szőke, a pozitív hős meg barna – a filmben pedig megfordították. A barna nők nevében tiltakozom a klisé ellen.

Kiskakukk 

A regényt se szerettem (és akkor még enyhén fogalmaztam), ez még annyira sem tetszett.
A farkasok legyilkolása miatt meg mi más is lehetne, mint 1 csillag?

Bubuckaja

Ha összehasonlítom a könyvvel, mérföldekre lemarad a film. Történetileg a regény kiherélt változata, Jókai mondanivalóját ott igyekeztek megnyírni, ahol csak tudták. A filmnézőnek csak a heroikus, pátoszos magyarságkép jut, az olvasó kap némi értelmet is. De hát mit várok egy filmtől?
Ha színészi játékot nézem, rettenet. Tényleg ez a műszínészkedés az igazi színészet? Mert én nem kérek a betanult, hamis arcjátékokból (már ha van), a természetellenes hangsúlyozásból. Nem volt egy szereplő se, akinek elhittem volna játékát.
Az pedig, hogy állítólag tényleg lelőtték a farkasokat… végig sem akartam nézni ezek után.

Ottivilága 

Szerintem A kőszívű ember fiai egy jó könyvadaptáció.
Az én véleményem szerint alapvetően jól sikerült a forgatókönyv. Az nyilvánvaló volt, hogy az eredeti cselekményt jócskán meg kell nyirbálni, de ennek ellenére élvezhető maradt a történet és az eredeti jelentése is megmaradt. Rövidítve derül ki pl., hogy Alfonsine-nak gyermeke van, ki hagyták Edit teljes örökségének a történetét és kimaradt az egyik kedvenc szereplőm, az örök megalkuvó, csak a saját hasznát néző magyar: Zebulon is. Viszont ez kellett ahhoz, hogy filmváltozatban értelmezhető legyen, különben nagyon kusza lett volna, vagy filmsorozatot kellett volna belőle csinálni. Tehát a történettel ki tudtam egyezni ebben a formában is.
Én mindig azt gondoltam, hogy két szereplő a fő mozgatórugója ennek a sztorinak. Egyik Baradlayné, a másik a bátyja helyett a halált vállaló Jenő.
Az özvegy szerepében Sulyok Mária számomra tökéletes. Jókai nagyon erős női alakokat írt (számomra több regényében a női szereplők egyértelműen hangsúlyosabbak, mint a férfiak) és Sulyok Mária alakítása tökéletesen visszaadja ennek a nőnek az erejét, aki ráveszi arra a fiait, ami szerinte helyes és aki ahhoz kér erőt Istentől, hogy mindenben az ellenkezőjét tudja tenni, mint ahogy a férje végrendelkezett. Szerintem tökéletes a film vége (a könyvben még folyatódik a történek), sokkal drámaibb és megrázóbb, mint a regényben. De ehhez persze kell egy színész is, aki mindezt vissza tudja adni.
Tordy Gézával viszont kevésbé voltam kibékülve. Én már többekkel vitatkoztam, amiért Baradlay Jenő szerintük egy tutyimutyi kis szerencsétlen. Tordy Géza is alapvetően így játssza, kicsit dadog, állandóan rakosgatja fel a szemüvegét stb. Én mindig úgy láttam, hogy ez testvér semmivel nem gyávább, mint a bátyjai (ez a végén be is bizonyosodik), csak mást gondol a hazafiasságról és más döntéseket hoz.
Meg kell említenem még Major Tamást, aki (ugyanúgy mint az Egri csillagokban) megkapta a nyitójelenetet, mely az egyetlen jelenete a filmben és persze tökéletes a haldokló, öreg Baradlay szerepében. Úgy tűnik akkoriban tudták mennyi múlik azon, hogy megadják az alaphangot a történethez.
Béres Ilonáról pedig azt gondolom, hogy arra teremtődött, hogy kosztümös drámákban játsszon…
Az is lenyűgözött, hogy akkoriban a mellékszerepeket is olyan színész óriások játszották, mint Márkus László vagy Bujtor István.
A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy mennyire kidolgozottak és nagy volumenűek a csatajelenetek. Amikor a film elején a stáblistán harmadik negyedik helyen kezdték el felsorolni a hadászati szakértőket, történészeket és azokat az alakulatokat, akik részt vettek a filmben, akkor kezdtem gyanítani, hogy nem lesznek nevetséges, néhány emberes háborús részek. Nekem mai fejjel is élvezhető volt, nem kellett szemlesütve néznem (Egri csillagok ugye..)
Az operatőri munka pedig káprázatos. Van egy jelenet, amit vagy ötször visszanéztem, amikor az erdőben mennek a lovakkal keresve az ellenséget, miközben a fák között fénynyalábok vannak mindenütt. Bámulatos. El sem tudom képzelni, mennyit vártak arra, hogy ilyenek legyenek a fényviszonyok… Utána néztem újra a Gyűrűk urát, abban is van egy hasonló rész és minden elfogultság nélkül mondom, hogy a Kőszívűben sokkal látványosabb… De ezen kívül is sok emlékezetes felvétel van benne. Az öreg Baradlay temetése, ami Madarász Viktor festményére hasonlít vagy a csata a kőbányában.
Röviden: én szeretem ezt a filmet, szerintem jól sikerült…

Lahara

Tekintve, hogy tizenhárom évesen láttam, és csak azért, mert akkor hiába olvastam a könyvet, nem emlékeztem rá, úgy nem is tetszett, tehát újra kell majd nézni. A csillagozás az akkori véleményem.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján