Megtorlás (A kaptár 5.) (2012) 63% 175★

Nem volt olyan rossz, már többször próbáltam végig nézni, de bealudtam rajta, és most legalább sikerült is megnézni. Bár az előtte lévő részek jobbak voltak. Ebben is volt izgalom, akció, vérengzés, feszült hangulat, de Zombi támadás már kevésbé. A lassításokat viszont bírtam, azok jók voltak, és Alice-t is, Ada Wong is elég jó volt, és persze Jill Valentine is. :-)

Elkövettem azt a hibát (?), hogy először a könyvet olvastam el, ami ugye a film alapján készült, de írott verzióban ezerszer jobb volt, hiszen minden kis rezzenés az agyamban élte meg magát, nem a szemkocsonyában. Fúj. Na, de: ez a rész nekem nagyon kívül esett a Kaptár komfortzónámon, az általam oly nagyra értékelt jellegzetes resident evil atmoszférából semmi sem maradt meg, ezt az egész kísérleti teret feleslegesnek éreztem, igazából elég lett volna annyi, hogy Wesker elmondja, hogy mi is történt ott, no meg ez neki miért volt jövedelmező.
Apropó, Wesker – továbbra is imádom a karakterét. Hideg, számító politikus-stratéga, aki ugyanolyan jól forgatja mások sorsát, mint a fegyverét. Egyébként tényleg hatalmas forma, már a kezdés is: spoiler
Összességében nekem ez kicsit kusza volt, felesleges, elhúzott – de érdekel a folytatás.

Kezdeném a pozitívumokkal: tetszett a bázis és a különböző szimulációi.
Aztán….. hát, ennyi.
De komolyan, nekem nem lesz csak attól Resident Evil, hogy behozzák a játék szereplőit nulla karakterrel, aztán „majd a nevük eladja”. Ez az egész történet is annyira zavaros, hogy mikor váltak szét, Wesker mikor szedte össze a csapatát, és még sorolhatnám.
Persze, akciófilm, meg minden, de annyira fárasztó volt az a végtelen lövöldözés, amit itt levágtak, hogy 2-3 részben kellett megnéznem. És megint azt tudom mondani: a film U-NAL-MAS! Nem az akciókkal van bajom, hanem a cselekmény hiányával. Nem történik semmi, nem tudom hogy pár jeleneten kívül kapcsolódik az előző részekhez, teljesen érdektelen.

Szerencsére már csak két rész van hátra, ugye? Ugye?

Ada Wongot leszámítva nem igazán tudok a sztorival kapcsolatban pozitívumot mondani…

Oké, ez volt a legalja. Michelle Rodriguez szavaival élve: „Ezért még számolunk…” csillagokat. 1.) Visszahoztak régi színészeket és lényegében valószínűsíthető, hogy a korábbiak is csupán jól sikerült klónok voltak. 2.) Leon és Ada behozatala a gyenge minőségük ellenére. 3.) A szériához képest meglepően 'jól' komponált harcjelenet Alice és Jill között.
Kb. ennyi. Viszont jóval több dolog dühített. Hová lett Chris és Claire?! Előbbi még a következő részben sem került elő, illetve nem gondoltam volna anno, hogy a 4. után lehet rosszabb, de az, hogy az egész film lényegében arról szól, hogy ki kell jutniuk egy vízalatti bázisról és ez a szószerinti mélysége a sztorinak egyszerűen képen csapott… viszont így újranézve át kell értékelnem az utolsó részt is.

Azt hiszem kicsit összekaparták magukat az alkotók a Túlvilág után, mert ez a rész egész kellemesre sikerült. Igaz, ennek sem a sztori az erőssége, de sokkal értelmesebb, mint az előzmény, ráadásul ismét hozza a játékok „túlélőhorror-hangulatát”. Kellemes csalódás, kezdi helyrerakni a kirakós darabjait…

Nem annyira szeretem ezt a részt, Alice nagyon mű benne, a harcai annyira megkomponáltak, hogy az már bántja a szemem, viszont nagyon jó az alapja. Ez a föld alatti létesítmény a különböző helyszínekkel nagyon király, viszont az gáz, hogy igazi főgonoszokat nem is kapunk, és olyan a lezárása, ami azonnali folytatást kíván, de nem olyat, amit végül is a 6. részben kapunk. Engem az a rész érdekelt volna, plusz ennyi megnézés után se tudom, hogy az a Jill nevű nő ki a fene, mert Alice olyan nagy barátnőjének hívja, de nekem nem rémlik.

Konceptuális mestermunka, a látvány logikájának, a „képi világnak” egyik legszenzációsabb 21. századi vizsgálata. Ha eltekintünk az egyébként döntő keretezéstől, akkor is kiemelkedő rendezői teljesítmény Andersontól, dögös és feszes akciófilm. Felróható volna, hogy a két sík tisztán elkülöníthető, de szerintem ez nem igaz, mert a leleplezett szimuláció után minden kép megfertőződött, ezzel megteremtve egy ambivalens, reflektív befogadói pozíciót (ráadásul lásd a végső beállítást).
A film szubsztanciája egy idézetben: „Koncentrálj. Olyan, mint egy kamera. Célzol, és lősz.”
Rég elsüllyedt hang ez, felszínre kellett hozni a jég alól.

Nem nagyon tudom magamban hova tenni ezt a filmet, mint zombikkal foglalkozó alkotást… Hiányolom a zombikat! Szerintem ez a rész lett a leggyengébb, annak ellenére is, hogy tetszik az ötlet, hogy végül is a film arról szól, hogyan menekítik ki Millát arról a helyről. Tetszenek a városrészek, amiket létrehoztak, hogy megjelenik a Vörös Királynő hugicája, hogy Milla anyáskodik egy klón felett, akit amúgy tökre sajnálok, de nekem már túl sok az akciójelenet, megint kapunk mutánst is, és tényleg nagyon hiányolom az apokalipszis-hangulatot. Ettől függetlenül persze kíváncsian várom a következő részt, remélem, nem lesz ennél is gyengébb…

Az a kezdés… Basszus, pedig úgy beleéltem magam. Tudhattam volna, hogy kamu az egész. Túl szép lett volna… :')
Ami nem tetszett:
# Túl sokat akartak mutatni egyszerre. Lehetett volna kevesebbet és azokat jobban kidolgozhatták volna.
# A gyerek. Oké, ő nem volt bosszantó vagy idegesítő, de mindenképpen szükségszerűnek tartották a készítők behozni a sztoriba?
# Az effektek. Még mindig brutál gagyik. Sajnálom, de ebben kéne fejlődni, nem másban. :c
# Sokkal gyengébb volt történetileg, mint az előző részek.
# Már nem érzem, hogy bármerre is haladna a történet.
Ami tetszett:
# Ezek a kamu felépített világok. Valamiért az az Odaát rész jutott róla eszembe, mikor különböző műsorokba kerültek Dean-ék. :D
# Az ázsiai nőci. (Szerepelt már? Mert ha igen, akkor nem emlékszem xD)
# A visszatért régebbi szereplők.
Nem gondoltam volna, hogy ekkorát fogok csalódni az ötödik részben. Most nagyon le vagyok amortizálódva.