Néhány ember egy szobában, ülnek és beszélgetnek. Mindez másfél órán keresztül. És mégis annyi drámai feszültség van a filmben, hogy képernyő elé szögez. Jó értelemben véve provokatív, kicsit kizökkenti az embert a komfortzónájából. Érdekes belegondolni John Oldman meséjébe.