Kolis haverom kiröhögött, amikor azt mondtam, hogy egy macskás film közben is majd utána is bőgtem vagy 10 percet egyhuzamban. Úgy a film utolsó negyedét végigsírtam, ezért is halasztgattam eddig a megnézését, mert sosem éreztem rá mentálisan erősnek magam. Pedig utólag mondhatom, hogy erre nem lehetett előre felkészülni. A múlt és a jelen jól váltogatta egymást, a kellő pontoknál szépen összekapcsolódtak és reflektáltak egymásra, Satoru egy nagyon kedvelhető főszereplő spoiler Nana nagyon cuki volt, a narralása mondjuk néhol kizökkentett, de mindenképpen egy nagyon hatásos filmélmény volt.