Folyik a Forma 1-es autós világbajnokság egyik futama. Száguldanak a kocsik vagy kétszáz kilométeres sebességgel. Az egyik kisodródik, ott reked az utat szegélyező korlátnál. A tűzoltó, hivatásának lázában odarohan a pálya túloldaláról. Illetve odarohanna, ha nem sisteregne éppen arra Tom Pryce… [tovább]
Folyik a Forma 1-es autós világbajnokság egyik futama. Száguldanak a kocsik vagy kétszáz kilométeres sebességgel. Az egyik kisodródik, ott reked az utat szegélyező korlátnál. A tűzoltó, hivatásának lázában odarohan a pálya túloldaláról. Illetve odarohanna, ha nem sisteregne éppen arra Tom Pryce kocsija. Az emberi reflex nem lehet elég gyors, hogy elkerülje a tragédiát. A kocsi miszlikbe szabdalja a szerencsétlen embert. Láb, törzs, fej pörög a levegőben. A szem nem észleli, csak a kommentátortól (narrátortól) tudjuk, hogy a baleset pillanatában a súlyos tűzoltó készülék az autót vezető Pryce arcába vágódott. A pilóta nyomban szörnyet halt, de a kocsi még futott vagy ötszáz métert, amíg csak bele nem ütközött Laffite autójába.
Az autókban 200–250 liter üzemanyag. Mintha egy tűzhányó belsejében ülne a vezető. Amikor a világbajnok Niki Lauda 1976-ban a Nürburgringen pillanatnyi dekoncentrációja miatt kivágódott a pályáról, majd néhány szaltó-mortale után kocsija lángra lobbant, nem hihette senki, hogy odabenn a tűzben még élhet az ember. Három versenyzőtárs azonban nem tanakodott, van-e még esély: riasztó életveszedelemben dolgozva emelték ki Laudát a lángtengerből.
Divat ma katasztrófafilmet készíteni. A nálunk is bemutatott Pokoli torony rendezője a leggondosabban választotta ki a hatáskeltő motívumokat, de bármit is láttunk a filmen, a tudatunk mélyén éreztük, hogy mindez csak játék: a film borzongtat meg bennünket, nem a valóság. A Sebességláz nem él műtermi hatásokkal, nem mozgat boszorkányosan ügyes kaszkadőröket. Szereplői a Forma l-es pilóták; az operatőrök az ő versenyeiket kísérik végig, az ő küzdelmeiket és ezzel együtt óhatatlanul a tragédiáikat ábrázolják.(filmvilag.hu) [bezár]
