Mechanikus narancs (1971) 85% 224★

Tinédzser éveim egyik legerősebb és legsokkolóbb élménye volt a könyv, még most is emlékszem a döbbenetre, amit olvasás közben éreztem, úgyhogy nem véletlenül halogattam a filmet hosszú időn keresztül. Kubrick viszont zseniálisat alkotott; pontosan azt a szürreális hatást kaptam, amit vártam, Malcolm McDowell pedig olyan volt, mintha ráöntötték volna Alex szerepét. Én sok mindent nem így képzeltem el, de teljesen beszippantott a látvány és egyszerűen nem tudtam levenni a szemem a képernyőről. Hatásos és erős film lett, de határozottan nem szeretném többször látni.

Huha… amikor felgördült előttem a végefőcím, nem tudtam felocsúdni az élményekből, amikkel találkoztam a játékidő alatt. Kubrick egy örök zseni, egy igazi rendező, aki oda mer nyúlni a témákért, és nem finomkodik a cenzúrával szemben. Kár, hogy mostanában a „bátor” rendezők csak az undorító kategóriát tudják megragadni a filmjeikkel. A legfélelmetesebb ebben a filmben az, hogy elképzelhető egy ilyen jövőkép, mint ez. Mindenkinek ajánlom, a könyvet méginkább.

Erős film, erős mondanivalókkal, kb. végig lehetne belőle idézni, de nekem a kivitelezés nem tetszett, nen az én ízlésem, bár igaz a célt kiszolgálta. Én mint sokan mások nem éreztem soknak benne a brutalitást, sem nyersnek, ahhoz képest amit vártam keveset is kaptam belőle, a film témája szerintem ezt minimum megkövetelte. Szép kérdés, valaki kényszer vagy morális döntés hatására dönt-e úgy hogy nem tesz meg valamit, leginkább ez ragadt meg bennem. Többet biztosan nem fogom megnézni, egyszerűen a nyelvezete nem az enyém.

Úgy érzem, Kubrick ezzel a filmmel ugyanazt csinálta a nézővel, mint amit a „terápia” során csináltak Alexszel – ugyan mi elvileg el tudunk fordulni, ha akarunk, gyakorlatilag mégsem megy… Amit pedig maga után hagy, az a zsigeri undor és rosszullét.

Nem szeretem, amikor egy filmnek imádom a mondanivalóját, de a kivitelezése nem tetszik… mindig nagyon nehéz értékelni az ilyet.
Na most, az ilyeneknél mindig az van, hogy aki le meri szólni, azt kb megkövezik… szerintem meg ízlések és pofonok.

Az első fél órában még azt gondoltam, hogy megéri-e ezt végigszenvedni, aztán 1 óra után már tényleg érdekelt, hogy mi lesz a kimenetele. Mert mint mondtam, imádtam a mondanivalóját, az se volt baj, hogy a szélsőségekig elment, de ENNYIRE! Nem láttam még egy filmjét sem (csak ezt és pár napja az Űrodüsszeiát), de Kubrick egyértelműen művész ember volt. És ezzel a filmmel egyértelműen sok embert akart megbotránkoztatni. Ne mondja senki, hogy nem gondolta/tudta, hogy mekkora port fog kavarni ezzel a filmmel! Ráadásul még a 21. században is…! És sajnos ez nem a mondanivalója miatt történt véleményem szerint, hanem a kivitelezés miatt. Egyrészt ez a sok pornográfia nekem sok volt. Ez a sok parádés jelenet szintén sok volt. Hogy szinte csak negatív szereplők voltak benne az is szintén kicsit sok volt… de legalább nem volt vontatott.

Amúgy én imádom, amikor a gonosz van a főszerepben, szeretem látni a jellemük alakulását, de itt Alexet nem tudtam szeretni… max sajnáltam.

Levonok ezekért két csillagot, de azt a 8at mindenki úgy tekintse, hogy nagyon tetszett a téma és hogy mi lett a legvége.

Kedvenc részem: https://snitt.hu/system/pictures/big/pictures_103412.jpg?1591444598 Mintha az ördög és az angyal ülne a vállán.

u.i.: egyébként az meg, hogy McDowell borzasztó fizikai fájdalmakat élt át a terápiás rész után, miután elmúlt a fájdalomcsillapító hatása… ez megint egy erkölcsi kérdést vet fel a színészi munkával kapcsolatban szerintem…

Nem hiszem, hogy létezek ennél sokkolóbb, ennél durvább és ennél őszintébb film.
Nem bírtam egyszerre végignézni, két részletben tettem meg, és a két „felvonás” között kb másfél év telt el. Azért azt tegyük hozzá, hogy a másfél év alatt nem felejtettem el, amit láttam, egészen pontosan emlékeztem az eseményekre, amikor ma (egészen pontosan tegnap este) leültem, hogy befejezzem. Ez – a memóriám mellett – a film explicitásának és erőszakosságának köszönhető, ami beég az agyba. Mindemellett szűklátókörűség lenne azt állítani, hogy ez a film az erőszakról szól. Nem, az erőszak ebben a filmben ugródeszka egy olyan szenvedésnek, amin Alex esik át az utolsó negyven percben. Egy ilyen társadalomban nagyon nem tudom elképzelni magam, annyira idegen, annyira brutális, hogy arra nincsen szó. És ebben az a legdurvább, hogy a mai társadalmunk nagyon hasonlít erre, csak nem ennyire nyílt.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy szegény McDowell mit élt át a szempeckes résznél. Kubrick egy zseni volt, és biztosan kedves volt az emberekkel, de az egészen nyilvánvaló, hogy Kubrick a forgatás közben a színészeket kb eszköznek vette.
Mindegy, Kubrick egy zseni, ahogy ez a film is. Nem a kedvencem a rendezőtől, de ott van a krémek krémjei között, mert ennyire borzalmas (nem a filmre gondolok, hanem a világára) utópiát senki nem álmodott vászonra, vagy papírra, hogy az ennyire hasonlítson arra a világra, ahol élünk. Remélem nem kell egyszer egy olyan világba születnie senkinek, hogy a társadalomban betöltött szerep szerint lehet szadista rossz, vagy szexmániás jó. Mert ebben a filmben középút nincs.
Csak akkor nézd meg, ha bírod. Nem véres, de nagyon megterhelő. De ha szereted, akkor kötelező darab!
Szegény Kubricknak nincs szerencséje az írókkal. King is utálta a Ragyogását, Burgess sem szereti a Mechanikus narancsot. A könyvet még nem olvastam, mert ebből az élményből két óra is sok, nemhogy egy nem tudom hány oldalas könyv. Talán majd egyszer.

Kubrick megkapta a könyvet, ráadásul egy nem túl hosszú, de jelentős csonkítással, aztán nekiállt legyártani a filmet, és nyugodtan mondhatjuk, hogy ha nem is sikerült Burgess sikeres antiutópiáját jól ábrázolni, így is kihozta a dologból, amit lehetett. A film tehát sajnos az amerikai változatból készült, ami eléggé lerontja az eredeti regény üzenetét, de ami benne maradt, azt relatíve hűen követi Kubrick filmje. A lehangoló látvány, a bizarr technológia és a kényelmetlenül stilizált erőszak meghozza a hatást, a vége pedig annyiból kellemes meglepetés volt, hogy kicsit megváltoztatja a könyv végét (talán mert maga a rendező is érezte, hogy itt valami nagyon hiányzik).

Az a film, amit minden érettségizővel meg kellene nézetni (ha már az olvasásra nehéz rávenni őket, de filmélményként is legalább annyit nyújt). Az a film, ami tökéletesen kivitelezett. Kubrick egy zseni.

Nem volt rossz, de a könyv nyelvezetét és hangulatát nem tudja visszaadni! :)

Hm… Egyedi alkotás, erkölcstépő és gondolatébresztő, de valahol az az érzésem, hogy semmi mást nem akar, csak megbotránkoztatni. Azt hiszem, éppen ezért a könyv erősebb lehet, a lelki ferdítések, dominanciaharcok, társadalomgúny és a belső, filmben láthatatlan finomságok az írott lapokon jobban átjönnek.
Nem mondom, hogy túl van értékelve, mert nem, de sajnos átcsúszott valami olyasféle trendbe, hogy nem illik erről a filmről rosszat mondani, mert zseniálisnak kell lennie. Olyan önellentmondás ez a film üzenetével. Érdekes.