Inni és élni hagyni (2008–2014) 75% 208★

True Blood. Mikor elkezdtem, akkor pár rész után félbe hagytam. Majd mondta valaki, hogy Ő nagyon szereti és folytassam mert nagyon jó. Így is tettem. Pár rész múlva már a sorozat szerelmese lettem. Megvan benne minden ami kell: rengeteg vámpír, sok vér. spoiler Nagyon szerettem ezt a véres stílust. A vámpírok itt legalább „igazinak” tűntek. Nem mint az Alkonyatban..
Mikor először megláttam Pam-et… Azonnal a kedvencemmé vált. Imádtam a stílusát, a beszédét, mindenét. A ruhái ohh:3 Aztán ott van Jason. Na ő is nagy kedvencem volt. Szinte minden egyes mondatán, tettén, sírva nevettem. Nélküle nem lett volna ilyen jó a sorozat. Eric: wooo na ő aztán dögös volt, imádtam. Pam és Eric voltak a kedvenc vámpírjaim, remek páros. Oh, és nehogy elfelejtsem Lafayettet. Kb. az egyik legjobb stílus?:D A szövege állati volt. Egy ideig Tara-t is szerettem. Viszont Sookie…anyám. Tudom, hogy ő a főszereplő, de túl sok belőle! Hát őt nem csíptem bocsi. Bill. Hát párszor hasonlított Edward-ra. Hát róluk ennyit.
A főcímdal egyszerűen tökéletes. Most is ez a csengőhangom.:D

Ha látod az írományom, és nem kezdted el a sorozatot, akkor mindenképp tedd meg. Nem fogsz csalódni.:)

Én egy óriási fantasy rajongó vagyok, és minden megvolt ebben a sorozatban amire csak vágytam.

Az új Tarzan film kapcsán jött velem szembe a sorozat, akkor már sokadjára, aztán poénból neki kezdtem és végül előtte ragadtam, 1 hónap alatt ledaráltam mind a 7 évadot és évek óta először megint kitört rajtam egy kicsit a vámpír láz.
Az 1. évad első 3 részében hatalmasakat szórakoztam Bill Edwardhoz méltó nyávogásán, de aztán valahogy többé vált számomra ez a sorozat és nem engedett el. Habár az 1. szezon nem lett a kedvencem, de a 2. és 3. már egyértelműen hatalmas szerelem voltak. Az előbbiben a Maryann szálat nagyon utáltam és Lora sem volt a kedvencem, de más karakterek simán kárpótoltak miattuk. Ilyen karakter volt pl. Jessica, akinek a karakterfejlődését öröm volt követni az évadokon keresztül vagy Jason is, aki hasonlóan nagy utat járt be, mint az előbb említett lány, csak kicsit másként, valamint a nem túl sok részben szereplő, de nekem hatalmas kedvenccé váló Godrick is.
Én úgy gondolom, hogy a sorozat mélypontját a 4. évad hozta el. Egyszerűen itt már egy kicsit túl sokat akartak a készítők a vérpárducokkal, boszorkányokkal, vámpírokkal és tündérekkel. Nem volt mindenre idő, szóval egyes szálak teljesen elsüllyedtek évad közben, amelyik pedig megmaradt nem lett rendesen kifejtve és persze ez volt az az évad is, ami a spoiler párost behozta, ami rettenetesen unalmasan lett szerintem megcsinálva.
Az 5. évad minden baromsága ellenére elhozta nekem a kedvenc párosom nagyobb együttműködését, Bill és Eric nagyon jók voltak együtt. Habár a története az évadnak nem volt valami nagy dobás, de simán verte az előzőt, itt már egy külön vérfarkasos szál is futott, ami tök felesleges volt mind ebben az évadban, mind az ezt követőkben, mintha csak Alcide miatt kellett volna fenntartani ezt a szálat. A 6. szezon volt az, amiben Sookie elkezdett nagyon idegesítő lenni, de az az évad is tűrhető volt, a spoiler kifejezetten izgalmas lett, mondjuk a spoiler fura volt.
A 7. évad meg már szinte csak a búcsúzkodásról szólt, tele volt kitöltő részekkel, de ettől függetlenül szerintem jobban is meglehetett volna csinálni.
Igazándiból a sorozat a végére körbeért és én szomorú voltam, hogy a kedvenceimet el kellett engednem, még úgyis, hogy rengeteg problémám volt a sorozattal. Így a végére viszont csak az maradt meg, hogy egy vicces, rettenetesen szórakoztató, érdekes társadalmi kérdésekkel foglalkozó, néhol borzalmasan megírt, bizarr és sok helyen undorító, de összességében remek sorozattól búcsúzok, ami sok remek órányi szórakozást adott nekem és rengeteg meztelenkedést, meg sok remek szálat és karaktert.
Ja és a zenei része is nagyon ott volt a sorozatnak, az end creditek zenéi, de maga az opening is nagyon el lett találva.

Anno kb. a 3. évadig jutottam, de kaszáltam is, mert lényegében egy vámpíros témájú pornó volt az egész, Sookie, Tara és Lafayette karakterétől pedig a falat kapartam. Az HBO talán egyik legótvarabb saját gyártású szériája…

Kedvenc sorozatom (az egyik :) :D

Úgy szerettem a sorozat elején, igaz, csak évekkel az első évad után kezdtem neki, körülbelül 2012–2013 körül. Könyvet nem olvastam, viszont rengeteg rosszat hallottam róla, és ezért örülök, hogy teljesen más lett a sztori, viszont a vége… az agyamra ment, hogy mindenki Sookie-ba szerelmes, és hogy végül ki lett a párja – inkább ne is beszéljünk róla.
A hangulata viszont felejthetetlen, és hála a jó égnek, amiért a vámpírok igazi vámpírok maradtak.

Nem rossz, nem rossz, de azért annyira nem is jó. Ennek ellenére kíváncsi vagyok a történetre, de leginkább Alexander Skarsgard és az általa játszott Eric fogott meg az egész gárdából. Anna Paquin nem egy nagy durranás, Stephen Moyer pedig elmehetne egy színészképzőbe mimika és hangjáték órára. Ami negatívum, az az egyre több különféle lény, abból is elég konfliktus van, hogy vannak vámpírok és emberek. Néha pedig olyan gagyi jelenetek vannak, amelyeken csak nevetni tud az ember és ez is jócskán levesz az élvezeti értékből.

Talán a negyedik évadig jutottam, nem tudom, miért nem folytattam, mert nekem bejött, Lafayette a kedvenc karakterem :) Majd egyszer, ha nagyon nincs mit néznem, folytatom.

Csalódás. Ezt mondanám elsőre. Olyan jól kezdődött de sz@r lett a végére: Már elnézést a csúnya kifejezésért de én így érzek. Meg hogy bírjam végig nézni és szeretni egy olyan sorozatot ahol ki nem állhatom a főszereplőt. Te jó ég ez a Sookie (minden tisztelet a színésznőnek) totál kikészített. Tipikus az az eset folyt ebben a sorozatban hogy minden pasas aki nem rokon vagy nem meleg odavolt érte pedig semmi extra nem volt benne spoiler. Az első három évad végett adtam 4 csillagot de a többi felejtős.

Az első évadok nagyon tetszettek, aztán ellaposodott. Viszont a szereplőket nagyon eltalálták. Eric <3

Egyszer az első évad első pár részénél már félbehagytam, de aztán megnéztem a Tarzan legendája című filmet, amiben felkeltette az érdeklődésemet a főszereplő, Alexander Skarsgård, és újra itt kötöttem ki.
Folytattam a sorozatot, mert kíváncsi lettem, mit tud nyújtani Eric Northman-ként, és nem csalódtam, mert a sorozat nézése közben rájöttem, hogy már az sem érdekel, mi történik Sookie-val, engem már csak Eric meg Pam sorsa érdekel.
Visszatérve Sookie-ra… Nagyon nehezen tudtam elviselni az állandó önsajnálatát és a számomra érthetetlen döntéseit. Valahányszor valaki feltette azt a bizonyos kérdést Bill-nek vagy Eric-nek „Most komolyan, mit esztek ezen a csajon?”, én hangosan nevettem, hogy igen, én sem értem.
Bill-t sem igazán bírtam, viszont Jessica-t igen, és sajnáltam, amikor tönkrement a kapcsolata spoiler Lafayette mindig előkerült, és őszintén örültem neki, mert hamar megkedveltem, viszont az utolsó két évadban már alig jutott neki szerep. Jason egész hét évadnyira húzódó rossz döntéseket hozott, de csak az elején volt unszimpatikus. Tara-n még mindig ki vagyok bukva, számomra érthetetlen, milyen gyorsan eltűnt a képből, ezt sajnáltam. Visszatérve Pam-re és Eric-re, ők váltak kedvenc szereplőimmé. Nem tudom, pontosan megmagyarázni, miért, de így történt, és emiatt is lett a kedvenc részem a sorozatban a 3. és 4. évad.
A hetedik évad túlságosan felpörgött, alig tudtam a végén követni az eseményeket, és egyre több ember halt meg, amin csak pislogtam, és az évadzárás is borzalmasnak tűnt, rideg lett. És esküszöm, nem tudtam komolyan venni, amikor spoiler Szomorú pillanatnak kellett volna lennie, de annyira nevetségesen nézett ki Sookie, ahogy rárobbant a vér mindenére, hogy képtelen voltam vele együtt érezni, sajnálom. :D Meg azért is, mert amúgy sem igazán kedveltem őket.
Összegezve: Az első évad nem túl izgalmas, de lassacskán kezdenek felpörögni az események, és egy kis ürességet érzek így, hogy most kivégeztem a sorozatot.