Death Parade (2015–2015) 89% 125★

Hú… nem hittem az elején, hogy ennyire be fog rántani, de fantasztikus sorozat. Fantasztikusak a karakterek, nagyon érdekes az üzenet, rengeteget foglalkozik az emberi természettel, az élet értelmével, és minden kegyetlenség, és szomorúság ellenére, amit megmutat mégiscsak pozitív kicsengéssel ér véget… Van értelme az életnek, a halálnak, az érzelmeknek, és ahogy Decim fogalmazott „Nem azért élünk, hogy egy nap meghaljunk, hanem azért halunk meg, mert éltünk.” Decim egyébként nálam egyértelműen kedvenc karakter, nagyon meg tudtam szeretni, Ginti utolsó húzása viszont nagyon szemét volt. Chiyukit és Nonát is kedveltem, elgondolkodtató volt látni, hány szemlélet ütközött. Természetesen elemezni is fogom, egy ilyen sorozat nem maradhat hosszabb kitárgyalás nélkül…
Kiegészítés: Itt is elkészült az elemzés.
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/05/death-parade-e…

Már jóval azelőtt imádtam az anime openingjét, hogy egyáltalán tudtam volna, hogy milyen anime ez, aztán várólistáztam, de csak toltam és toltam a megnézését. Most végre megnéztem, és ha azt mondom, hogy tetszett, azzal nem hiszem, hogy újat mondok, már csak azért sem, mert egy délután/este alatt ledaráltam az egészet.
Érdekes a története, és ahogy az várható komoly témákat feszeget végig. És bár ez sem tudott teljesen magába rántani, mégis jobban tetszett, mint a komorabb társai, mint az Aoi Bungaku és hasonlók. A grafika is közelebb áll hozzám, sokkal jobban tetszik ez a fajta rajzolás, a színvilág is, a szereplők is jobban megnyertek, csak azt sajnálom, hogy egyesekről alig tudunk meg valamit. Ginti például nagyon érdekes volt a szemléletével, hogy nekik igazából nincs más dolguk csak dönteni, és az életnek sincs értelme spoiler mégis úgy érzem emberibb volt, mint Decim, akit ugyebár folyton elítélt, amiért nem tudott ítéletet hozni Chiyuki felett. Viszont ő nem fejlődött, ahogy Decim, ennek ellenére mindkettejüket szerettem, ahogy Chiyuki-t is. Nona szemlélete is érdekes volt, bár a kísérletezése nem tetszett, őt annyira nem kedveltem meg, ahogy a többi mellékszereplőt sem, illetve a legtöbb semleges maradt.
Igazából tudtam volna még nézni az animét, örültem volna, ha több minden kiderül a bírákról. A csillaglevonás csak ezért járt neki, viszont ez az anime is elérte, hogy könnyek szökjenek a szemembe, vagyis teljesen jól átadta az érzelmeket, a gondolatokat a végén.

Nem gondoltam, hogy ez nekem való anime, de döbbenetesen gyorsan magába szívott az egész. Gyakorlatilag már az első epizódban. Ki sem tudom fejezni, mennyire tetszett. Imádtam a vendégeket, a különböző életeket, a bírák döntéseit és az odáig tartó utak megismerését, a karaktereket és mindent. Szerintem egyébként tizenkét rész kevés volt; neverending szinten tudnám nézni, mi lesz ebből az egészből. Nem mondom, hogy mindig minden teljesen világos volt, ráadásul nem mindig értettem egyet a végső döntésekkel, de pont ez tette csodálatossá. Decim fejlődése nagyszerű volt az animében, viszont azt sajnálom, hogy bizonyos mellékszereplők nem kaptak több jelenetet. Ginti még akkor is megdöbbentett, amikor már azt hittem, nem tud, éppen ezért bárcsak jobban elmélyedtünk volna az ő tetteiben is. Viszont a párhuzam közte és Decim között csodás volt. Az anime legérdekesebb szereplője számomra Nona és az ő újszerű szemlélete. Tényleg nagyon érdekelne a folytatás. Egyébként sokkoló történet volt, amin rengeteg tanakodtam és biztosan magammal viszem, ugyanakkor a jelen helyzetemben segítséget is nyújtott számomra, amiért hálás vagyok. Rengeteg dolgot lehetne írni róla sokkal okosabban és bölcsebben, de én csak egy egyszerű néző vagyok, szóval annyit a végére, hogy nézzétek és szeressétek. Kihagyhatatlan.

Újra és újra lenyűgöznek a japánok, mennyire orbitálisan-hiper-szuper-jó animéket tudnak alkotni és az átlagos embereknek(pld. én) új de teljesen jogos :D okot adni arra, hogy teljes 24 órán keresztül a gép előtt görnyedjenek a képernyőre tapadva. Nem ez volt az első, és biztos, hogy nem is az utolsó, de az egyik ilyen anime. Örülök, hogy nem akkor találtam rá a Death Parade-ra, amikor kijött, mert nem hiszem, hogy ki bírtam volna ép ésszel a következő részig és így nem vághattam volna be az egészet egy nap alatt :D
Nagyon szép anime az animációtól kezdve a zenéken keresztül egészen az üzenetéig. Persze a kedvencem Decim volt ^.^ de a többi szereplőt is megszerettem. Imádom, hogy mióta „anime életem” elkezdődött, csak egy sablonos karakterrel találkoztam(aki végül is nem is volt az :D) Tehát, mint azt elvárni véltem,itt sem csalódtam a karakterekben :') És az opening! Egyszer sem tekertem át, sőt, még párszor meg is néztem youtube-on, mivel hiányom volt az alatt a pár óra alatt, míg szünetet tartottam :D Egy tényleg komoly anime, komoly üzenettel, komoly (részben) karakterekkel és egy ilyen kezdés! :D Imádom!
Inkább eltekintek a további áradozástól hogy ne írjak regényt és csak annyit mondok az egyik legkedvencebb animém lett, ajánlom mindenkinek!

Vannak persze hiányosságai és vannak benne nem értett momentumok, de úgy összességében üdítően jó volt. És hát igen Decim egy…. döntőbíró olyan amilyen :D Mondjuk a kedvencem Gines részek :D Mert ő egy állat :) Decim meg olyan elmélkedős, Gin meg… hát az ő modorán lenne mit finomítani :D

Imádtam. A japánok valahogy mindig képesek úgy boncolgatni az élet értelmét, hogy az izgalmas és érdekes legyen, emellett pedig a történet berántson. És mindezt csupán 12 db 20perces résszel úgy, hogy le is zárják. Wow.

Egész más stílusú lett a végére a sorozat, de határozottan jó irányba változott. Az elején is tetszett, de az inkább ilyen szadista animeként indult, a vége felé egyre érzelmesebb lett, egyre több gondolatot vetett fel az emberek viszonyáról az élethez és a halálhoz. Szóval összességében tetszett az utolsó két rész meg különösen. 7/10 Ja igen és ritkán mondok ilyet, de az opening is tetszett.

Érdekes anime, ezt jól eltalálták! Decim karakterét nagyon bírtam. :D Az utolsó 2 rész pedig különösen jó volt.

Majd az anime végéig elkísért a Fűrész feeling, leginkább azoknál a bizonyos mondatoknál ("Itt a lét a tét." „Egy játékban kell részt venniük.” "Kezdődjön a játék!") A különbség viszont egyértelmű, azokban a filmekben tényleg az életükért kellett küzdeniük, minél nagyobb odaadással, ha kell, a másikon átgázolva, csak így bizonyíthatták, megbecsülik az életüket. Itt ez okafogyottá válik, hiszen már meghaltak, és hamar kiderül, a törtetés nem feltétlenül egy pozitív tulajdonság.
Nem igazán van bármi, amibe beleköthetnék. Az openinget először nem szerettem, de ez eddig minden animémnél így volt, néhány rész után nagyon megtetszett. Kicsit zavart eleinte a szereplők arca, valahogy más volt, mint az eddigi animékben, de azt is megszoktam.
A főszereplők közül szinte rögtön, az első megjelenésétől megkedveltem Decimet. Először ugyan egy érzelemmentes fapofának tűnt, de lassan kibontakozik, hogy nagyon is vannak érzései, csak még ő maga sem tud mit kezdeni velük. Ha viszont felszínre kerülnek…az egy nagyon megható és szép pillanat :)) Nagyon kedveltem Chiyukit is, sok igazság volt abban, amit mondott, spoiler
Maguk a próbák érdekesek, és igazuk volt a szereplőknek, hogy nem feltétlenül ezek alapján lehet messzemenő következtetéseket levonni egy ember jelleméről, de szerintem másról van szó. Én úgy értelmeztem, hogy nem csak a bíráknak kell meglátniuk az emberek sötét oldalát, hanem maguknak az embereknek is szembe kell nézniük a sötét oldalukkal- és aztán eldönteni, mihez kezdenek vele. Jó példa erre a negyedik rész spoiler
A befejezés nem épp vidám, mégis nagyon de nagyon szép és megható. Nagyon örülök, hogy megnéztem :))

Uhh, hát mindenre számítottam, csak erre, vagyis inkább ilyen sztorira nem. Ennek ellenére, egyáltalán nem vagyok csalódott, sőt. Remek a karakter felhozatal és ez a nagy erőssége a sorozatnak, de persze a történet is érdekes. Ütős, gyors kezdés után szépen, fokozatosan lelassul a cselekmény, majd a tizenegyedik rész egy egészen döbbenetes, csodálatos és számomra nagyon intenzív csúcspontot hozott. Nálam ez a rész tíz csillagos és itt ki is jelenthetem, hogy a kedvenc szereplőm (valószínűleg sok más embernek is) Chiyuki lett. Az utolsó rész pedig egy megnyugtató és nagyszerű lezárás(?).
Tegyetek egy próbát! :)