Bates Motel – Psycho a kezdetektől (2013–2017) 78

1 díj · 5 jelölés

A Bates Motel, Alfred Hitchcock klasszikus filmje, a Psycho előzményeit meséli el – innen a cím is, hisz a szálló az eredeti alkotás központi helyszíne volt. A széria gyerekként, illetve tinédzserként mutatja be Norman Batest, rávilágítva azokra az eseményekre, amelyek ahhoz vezethettek, hogy… [tovább]

angol

Képek 2

Szereposztás

Vera FarmigaNorma Louise Bates
Freddie HighmoreNorman Bate
Max ThieriotDylan Massett
Olivia CookeEmma Decody
Nestor CarbonellSheriff Alex Romero
Richard HarmonRichard Sylmore
Nicola PeltzBradley Martin
Kenny JohnsonCaleb
Keenan TraceyGunner
Ian TraceyRemo Wallace

További szereplők

Kedvencelte 51

Várólistára tette 165


Kiemelt értékelések

Zahra 

A sorozat eleje valahogy annyira nem fogott meg, a harmadik évad körül tartottam is emiatt egy kis szünetet, de milyen jó, hogy folytattam.
Az utolsó két évad valami zseniális, Freddie Highmore játéka valami elképesztő. Olyan hihetően játsza az elmebeteged, a frászt hozza rám. spoiler
A kedvencem egyértelműen Dylan és Emma volt, spoiler. Dylant annyira sajnáltam a vége fele, hogy ilyesmivel kell megküzdenie szinte teljesen egyedül.

LooneyLuna23

4 év, 5 évad, 50 epizód, két remek főszereplő, számtalan fantasztikus jelenet, pillanat… Számokban talán így tudnám a legjobban összefoglalni ezt a sorozatot. Ez volt az egyik első olyan széria, amit az elejétől a végéig hűségesen követtem (igaz, az első évad után hezitáltam kicsit, de szerencsére a folytatás mellett döntöttem). Sorozatról még nem írtam értékelést, ráadásul az is megnehezíti a dolgomat, hogy évről évre tekintettem meg az egyes évadokat, úgyhogy sajnos nem emlékszem már minden egyes részre, de a fontosabb fordulópontokra és eseményekre mindenképp.
Minden a Psycho című filmmel kezdődött. Épp abban az évben néztem meg, amikor rábukkantam erre a sorozatra, és állandóan azt vártam, hogy megidézzenek egy-egy ikonikus jelenetet a filmből (ez egyébként szerintem most az ötödik évadban sikerült nekik a legjobban), de természetesen a filmtől eltérő vagy abban egyáltalán nem szereplő történetszálakat is érdeklődve figyeltem. Az első három évad különböző mellékszálai közül Dylan felbukkanása, útkeresése, a családjához való viszonyulása kötött le leginkább, mégis megörültem annak, amikor a negyedik évadtól mindinkább Norma és Norman kapcsolata került teljes mértékben a középpontba. Mindkét főszereplő kitett magáért a korábbi évadokban is, de tetszett, hogy a showrunnerek még inkább megmutatták nekünk, nézőknek a két karakter viszonyának mélységeit. Sem a filmre, sem a sorozatra vonatkozóan nem szeretnék spoilereket ellőni, de maradjunk annyiban, a Normant játszó Freddie Highmore az utolsó két évadban frenetikus alakítást nyújtott, sokszor elég volt egy gesztus vagy nézés tőle, és máris egy remek jelenet közepébe csöppentünk. Az édesanyját alakító Vera Farmigára sem lehet panasz, ő is nagyon sok színét megmutatta Norma karakterének, de az utolsó évadokban – már csak a cselekmény alakulása miatt is – Freddie Highmore volt a sorozat igazi főszereplője és sztárja (a mai napig rejtély számomra, és értetlenül állok előtte, hogy az ő nevükkel miért nem találkoztam egyetlen nagyobb díjátadón sem).
Számomra az ötödik, vagyis az utolsó évad abszolút a koronaékszere lett a sorozatnak, minden egyes epizódot vagy lélegzetvisszafojtva, vagy ideges kiabálások kíséretében néztem meg, a hatodik rész pedig a kedvenc epizódommá vált, és nemcsak azért, mert abban idézték meg (és forgatták ki ötletesen) a film legismertebb jelenetét, hanem mert az a rész maga volt a tökéletesség, minden passzolt benne. Ami az évad-és egyben sorozatzáró epizódot illeti, meglepően visszafogott volt, és egyáltalán nem az történt, amire én számítottam volna, de illett a sorozat stílusához. A szereplőkről szólva pár szót: a kezdetektől Emma és Dylan voltak a kedvenceim (meg egy idő után Romero seriff), a színészi alakítások tekintetében viszont egyértelműen Freddie Highmore jelenetei tetszettek a legjobban.
Nem tudom igazán megmondani, miért szerettem annyira ezt a sorozatot. Egyszerűen megvolt benne minden, ami le tudta kötni a figyelmemet: voltak benne nyomozós szálak, rejtélyek, tele volt apró kikacsintásokkal akár a Psychót, akár egyéb régi filmeket vagy szépirodalmi műveket illetően, volt egy remekül megválasztott szereplőgárdája, az élen két fantasztikus színésszel. Az alapjául szolgáló film ismerete nélkül is remek szórakozást nyújt, mert nem támaszkodik folyamatosan rá, hanem önállóan is megállja a helyét. Én még néztem volna jó pár évadon keresztül, és nagyon fog hiányozni, mert üdítő volt ezzel a lassú folyású, de alkalmanként sokkolóan eredeti és kitűnő sorozattal indítani a tavaszokat.

Nagy_Emese95

Ez igen! Hihetetlen jó színészek, az utolsó két-három évad pedig méltó egy Psycho volumenű alkotáshoz. Az első évadokban nem volt maradéktalan az örömöm, mert olyan gengszterfilmet lehetett volna kihozni a történetből, ami szerintem abszolút nem illik ebbe a világba. Ahogy teltek az évadok, szerencsére a gengszterkedés is alábbhagyott, és ezzel vált érdekessé számomra a sorozat. Az ötletadó filmtől viszont el kell rugaszkodni kissé, bár ez engem nem nagyon zavart, talán csak a spoiler. Viszont végül így lett kerek a sztori, tehát ez bocsánatos bűn.

GentleRain 

Fantasztikus sorozat, én mindenkinek ajánlom, bár a Psycho megtekintése erősen ajánlott hozzá.

Blissenobiarella 

Úgy értékelek most, hogy három részt láttam a sorozatból. Eddig tudtam esélyeket adni neki, kapott hármat, több nem jár.
Számomra borzasztóan idegen, hogy napjainkban játszódik a történet, ahogyan a város életét taglaló dolgok is, meg Norman tesója és a gengszterkedés… Tök gáz. Sokkal többre megy a néző, ha a Psycho filmek sorát nézi végig, azokban legalább Anthony Perkins is szerepel.
Bár, azt megvallom, hogy a színészválasztás elég korrekt, a kisgyerek és Farmiga is rendben vannak, de nekem nagyon távol áll ez az egész Hitchcocktól. De elismerem, hogy Norman egész jól el van találva. De amúgy lerágott csont, felesleges körítés, egy széthúzott rétestészta, bla bla bla.
Nekem ennyi elég volt.

2 hozzászólás
Chris90

Nem mondom, hogy ez a tökéletes sorozat, de amilyen hatással volt rám, nem vagyok hajlandó meglátni a hibáit, és 10 csillagnál kevesebbet adni. Szerintem a Pszicho minden idők egyik legjobb filmje, ma is képes elementáris erővel hatni (én, aki amúgy nem félek a horroroktól, nem merem egyedül megnézni). Éppen ezért eleinte féltem is ettől a sorozattól, halogattam is, de milyen jó, hogy végül engedtem a baráti nyomásnak és megnéztem!
Kezdem azzal, hogy Freddie Highmore volt a tökéletes választás az ifjú Norman Bates szerepére. Alapból zseniális színésznek bizonyult mindvégig (tuti nagy jövő vár rá), de az, hogy tényleg elhittem, hogy ő Anthony Perkins fiatalkori változata, azt magam sem képzeltem volna. Pedig így volt, többször is hozta ugyanazt, ami abban a pasiban megvolt: van benne valamiféle báj, ami magával ragad, de közben látod benne a pszichopatát is. Arról nem is beszélve, hogy még a mimikájuk, gesztikulációik is ugyanazok voltak. De ugyanígy ki kell emelni Vera Farmigát is, aki szintén zseniális volt az anya szerepében.

Az mondjuk érezhető volt, hogy kezdetben mintha maguk az alkotók sem tudták volna eldönteni, hogy milyen szerepet is szánjanak az előzménytörténetben Normának, az anyának, és kezdetben egy, a fiát teljesen uraló, beteg nőnek tüntették fel, de a későbbiekben árnyalták a képet, és ő inkább elszenvedője volt a történéseknek, mint alakítója. És bár az első egy-két rész több ponton megidézte a klasszikus filmet, a folytatásban eléggé elkanyarodtak ettől a vonaltól, és inkább egy gengsztersztorit kaptunk. Szerencsére az alkotók még időben észlelték, hogy ezt nem lehet sokáig húzni, így a negyedik évadban vett egy éles pálfordulást a történet, és leginkább onnantól kezdve működött igazi előzményként a sorozat. Az kimondottan tetszett, hogy a film minden apró részletére választ kaptunk (például, hogy hogyan került a motel szobájának falán függő festmény mögé a kémlelőlyuk), és az, ahogyan az eredeti alkotást is beemelték a sztoriba (némi változtatással és csavarral), szintén mesteri volt. Leginkább a negyedik évad vége lepett meg, no nem azért, mert nem számítottam erre a történésre, hiszen adva volt, inkább az, hogy ennyire előre hozták ezt. De utólag belátom, hogy ez így volt jó, mert így tudták teljesen kibontani és lezárni a történetet, hogy ne legyenek nyitott kérdések.

Bárkinek, aki hozzám hasonlóan kételkedik, jó szívvel ajánlom!

BlackSwan 

Nagyon tetszik a sorozat. Bár, nem a kezdetektől tudtam nyomon követni, csak pár részt, most a 3. évadban kapcsolódtam be újra a történetbe, és látszódik Norman zavart viselkedésének fejlődése… Az anyuka is inkább közelebb áll ahhoz a Normához, aki később, hát…tudjuk, hogyan néz ki az eredeti Pszicho filmben…

Update 2020.07.05. Alternativ veget ksp a sorozat. Szamomra ez 1 nagy csalodas, masfelol megis „szep” lezaras, annak ellenere, h ismerem az eredeti muvet es konkretan ennek az elozmenyekent tekintettem ra.

fayakezdet

Freddie Highmore a legkitűnőbb választás volt erre a szerepre.
Bár a sok picsogástól, már néha idegesített, de közel sem annyira, mint az anyja..
Amúgy simán lehetne ivós játékot játszani, ahányszor elhangzik, hogy 'mama'. :D
Ja és néha már azt hittem, Tarantino filmet nézek, a halottak száma alapján.


Népszerű idézetek

madárka

Norman: I think grief is just the period of time it takes for your brain to accept that someone’s gone. Cause everything in your body, your mind, your entire being, just keeps bringing you back to the moment that they’re still alive. Takes a long time for your body to let go of that. It’s the hardest thing of all… to let go of someone you love.

1. évad 4. rész – Bízz bennem
1 hozzászólás
Zahra 

Norma: People are generally disappointing, honey. They can't help it. And you can't let it kill you.

woolfe

It's you and me. It's always been you and me. We belong to each other.

woolfe

She lives for the drama. She's like a addict, Norman. And when you have an addict in your life, the best thing you can do for them, and for yourself, is walk away.

mvancsika 

Norma Louise Bates: „Ha nem vagyok itt, akkor miért vagyok itt?”

Horváth_Evelyn

Norman Bates: It's hard to be lonely. But it's also hard to love people, and I think that that's the trap.

Marion Crane: Trap?

Norman Bates: Yes, the little private trap that everyone lives in. And we need people, but that need can destroy us. Once you care about someone, it rules you. And who even knows, at the end of the day, if that person is really who you think they are. Or if they're even real at all.

Horváth_Evelyn

Norma Louise Bates: I just wanted to do something fun with you.
Norman Bates: Mother, we live together, yeah? We work together. We eat every meal together. We sleep six inches away from each other, with a thin wall between us. Don't you think that's probably enough?


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján