Az idő fölött járó lány (2006) 81% 78★

Az éjszakás műszakot valahogy túl kell élni :) Most néztem ezt az animét, és azonnal kedvenc lett. Vicces és érzelmes, szórakoztató és elgondolkodtató egyszerre. Vajon én mikorra ugranék vissza az időben, és mit változtatnék meg? És ha megváltoztatnám, mennyire lenne kihatással a jövőmre? És hányszor lehetne újrakezdeni? Egy csodás mese a szeretetről, a barátságról és arról, mennyire nem jó játszani az érzelmekkel. Hogy nem szabad magunkba fojtani azokat, és küzdenünk ellenük. Hagyni kell, hogy a dolgok megtörténjenek, és nem gátat szabni és erőszakkal más mederbe terelni az eseményeket, mert annak sosem lesz jó vége. Makoto, Chiaki és Kousuke karaktere nagyon szerethető. Szerintem biztosan meg fogom még nézni. Én csak ajánlani tudom mindenkinek!

Kíváncsi voltam a filmre, mert a könyv kicsit csalódást okozott a rövidsége miatt.
A film is egyszer nézhető, különösen sok dolgot nem tartalmaz.
Makoto szert tesz az időugrás képességére, és mint pár fiatal, ő is kedve szerint használja. Csakhogy tetteinek lesznek következményei, ami neki jó, az másnak nem biztos, hogy az. Ezzel sajnos a film nem igazán foglalkozik, vártam volna a nagy felismerést, a tanulságot, hogy főhősnőnk próbálja rendbe tenni a dolgokat, de úgy a végéig nem igazán történt semmi ilyesmi.
A romantikus szál is csak úgy van, alapja nagyon nincs.
Rajzolása okés, viszonylag gyorsan ki is pörög az a 100 perc.

Meglepett. Egyáltalán nem arra vártam, amit ez a film nyújtott. Nálam amúgy is kényes téma ez az időugrálósdi, de pozitívan csalódtam benne. Igaz, hogy néha a főszereplő csajt úgy kivágtam volna az ablakon, ahogy volt, de a végére egészen megemberelte magát.
A történet egyáltalán nem volt kiszámítható, a csavar a közepe felé tényleg meglepett, és mint mostani jó szokásomhoz híven, ezen is elkezdtem bőgni. xD
Egyszer muszáj lesz sort kerítenem a könyvre is, remélem ugyanolyan jó lesz, mint a film.

Egy nagyon aranyos és elgondolkodtató történet az idő múlásáról, a pillanat értékéről a felnőtté válásról.
A rajzolása nagyon tetszett, a hátterek gyönyörűen ki lettek dolgozva.
Az soundtrack pedig hihetetlenül jó lett, valószínűleg egy jó ideig hallgatni fogom az elkövetkező időszakban.
Viszont maradt a film megnézése után jó pár kérdést amire sajnos választ nem kapunk.
spoiler ?

Többször láttam már, de így sem tartozik a kedvencek közé. Nekem egy kicsit szerencsétlen a főhősünk. Igaz nem törekszik világhódításra, egy egyszerű kis gimnazista a maga egyszerű kis gimis problémáival.

Time waits for no one~
Annyira imádom ezt a filmet! ^^ Nem tudom, hányszor láttam, és még mindig nem unom. Van egyfajta hangulata, ami mindig magával ragad, ehhez pedig szép grafika, remek karakterek, érdekes történet és jó zene társul. Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, még annak is, aki pedig nem szereti az animéket, mert szerintem ez megtörheti a jeget. :D
Chiakiiii! <3

Mivel az időutazás az egyik kedvenc témám, és a YA szálat is szoktam szeretni, sokkal jobbat vártam. Nem mindig tudtam rá figyelni, és sokszor nem is érzékeltem, milyen változásokat hajtott végre a főhős, amikor visszament az időben. Valószínűleg azért, mert egyiknek sem volt nagy súlya, de elismerem, velem lehet a baj, és sok mindent nem érthettem meg. Rossznak nem rossz, ahogy a csillagozás is mutatja, de inkább csalódás.
A legjobban a film végén lévő jelenet fogott meg Chiakival. Átéreztem. Másoknak is jól jönne sokszor, ha ilyenkor kapnának egy ölelést és megnyugtatást (jelen esetben ez a spoiler), de hát nincs mindenkinek mázlija.
A könyvet még fixen elolvasom. Remélem, azzal összeáll a kép.

A könyvet még nem olvastam, viszont több élőszereplős verzióját láttam már. És azok közül nekem ez a leggyengébb. Makoto sokszor indokolatlanul irritáló, nagyhangú, bunkó és bár kiáll a barátaiért, nekem mégis sok volt. Az időutazás témáját már sokszor feldolgozták, itt is máshogy adták elő az egészet, mint a többi feldolgozásban. Néhol nem tudtam, mi akar lenni a történet. Slice of life, romantikus, vagy időutazós fantasy, mert néhol mindegyik volt, de nagyon rosszul összerakva. A grafikája so-so, elmegy, de láttam már szebbet is. Nem mondom, hogy rossz, egy erős közepes, de annál semmiképpen sem jobb. Az biztos, hogy Hosoda Mamorutól fogok még filmet nézni. Mert érdekes dolgokat alkot.
Amúgy a vége nekem kissé keserédesen idealizált lett, de ez legyen az én bajom.

Jó sok éve láttam már… és minél többször látom, annál jobban tetszik, mert nagyon sok mindenről szól. Valaki már írta előttem, hogy szerelemről, barátságról, hibás döntésekről és azok következményeiről, felelősségről és felelőtlenségről, és kitartásról, hogy akárhányszor elbukom, felállok és újrapróbálom, amihez néha külső segítség is kell…
Azért én Boszi nagynéni és a festmény történetére is kíváncsi lennék… és arra, hogy mi közük van spoiler.

Hm, valamiért kicsit komolyabb filmre számítottam, de így sem volt rossz. A zene és a képi világ nagyon tetszett, a párbeszédek már kevésbé. Érdekes kérdéseket feszeget, de annyira mélyen nem megy bele, sokszor úgy éreztem, hogy egy felszínes-romantikus tini sztorit nézek, máskor meg nagyon éles váltással egy komoly jelenet bontakozott ki egy semmilyennek induló beszélgetésből. Így leginkább hullámzónak mondanám összességében.