A zöld íjász (Arrowverzum 1.) (2012–2020) 81% 194★

Nekem nagyon tetszik ez a sorozat.
Izgalmas, sok benne az akció. A történet is jó.
A Zöld íjász király. :D És a többiek is jól alakítanak.
Első évad kipipálva, jöhet majd a következő.
Kíváncsi vagyok, mit tartogat még.
Jelenleg az egyik kedvenc. :3
Többi évadról negatív kritikát hallok, de remélem nem lesz olyan rossz. :D

Végre letudtam az utolsó pár részt, amivel el voltam maradva. És a negyedik évadnál be is fejezem a sorozatot, elegem volt az értelmetlen történetszálakból, a véget nem érő nyafogásból, Oliver önsajnálatából. De eddig legalább volt mindig egy jó karakter, de most már az sincs. Nem találok egyetlen jó indokot se arra, hogy folytassam. Talán a Flash crossoverek miatt lenne értelme, de nem éri meg 23 rossz részt végigszenvedni egy elviselhetőért.
Amilyen jó volt az első két évad, olyan rossz lett a harmadik és a negyedik. Nem értem, mit szedett az író csapat, hogy azt hitték, ez így jó lesz.

Nagyon sokat romlott a színvonal az első évad óta. Az első még jól meg volt formálva, szépen ki volt dolgozva és egy szuper csapat alakult ki. Majd folyamatosan mentek el az emberek, végül az egész csapat lecserélődött és kis tinikből álló csapat lett az eredmény. Egy nagy katyvasz lett a sztori, már szinte mindenki íjász…

A sorozat lezártával is azt kell mondjam, hogy az első 2 évad ért igazán valamit, míg a 3. még elment, aztán csak Prometheus tudott igazán visszarántani egy szezon erejéig, szóval a nézhető és nézhetetlen arány kb. 50-50%… Oké, talán a 8. évad picit még billentett egyet a pozitív irányba, de sajnos jóval többet is kihozhattak volna ebből, vagy még időben le kellett volna zárni a dolgot, de a CW már csak ilyen. Sosem tudják, hol kéne befejezni. A legnagyobb problémám mondjuk leginkább ott kezdődik, hogy egy Batman stílusú, komor és önmarcangoló Íjászt kaptunk a képregényes / animációs filmekből ismert lazább, humoros Oliver helyett, ami ráadásul személyiségben hosszan stagnált, ezzel pedig elkerülhetetlenül a kiégés irányába sodorta a sztorit. Nem javítottak a helyzeten a Power Rangers koreográfiai minőségét suroló harcok sem, ahogyan a feleslegesen túlbővített csapat tagjai is sokszor csak hátráltatták a cselekmény normális folyását. (Gondolok itt elsőként Felicity-re, aki miatt nem kaphattuk meg a DC univerzum egyik legimádottabb párosát, a Oliver + Dinah kombót.) Mondjuk gonosz fronton is csúnyát bukott pl. Damien Darhk-kal és Diazzal, melyek közül az előbbi csupán a LoT 2. évadában talált kisebb megváltásra, míg az utóbbi a sorozatok történelmének egyik legszánalmasabb és legirritálóbb ellenfele lett.
Persze hibának dacára, voltak jobb pillanatai és kedvelhető karakterei, mint pl.: Roy, Diggle, Nyssa, vagy Quentin, de a rossz térfelet erősítette Deathstroke, Prometheus, illetve Malcolm Merlin is. Pozitív az a tény is, hogy sikerült egy korrekt zárást produkálni hozzá, amivel nem sok sorozat büszkélkedhet mostanában.
Végezetül: Kissé elfogult DC rajongóként valamelyest ajánlom, főleg a kiemelten említett szakaszait, míg egy átlagos nézőnek csupán fenntartásokkal, hisz rengeteg sebből vérzik, így nem mindenkinek érheti meg a rászánt időt.

John Diggle: Nem vagyok szakértő, de a szerelem nem a másik megváltoztatása, hanem megtalálni, aki illik hozzánk.

Nem hagytam cserben a sorozatot. Biztos, hogy néhány epizódot újra meg fogok nézni.

Arrow volt az első DC sorozatom, amit végignéztem. Igaz, a végére kicsit elfáradt a sorozat, de mégis Olicity miatt néztem végig. A kémia ami Emily és Stephen között volt adta meg a sorozatnak azt a pluszt, ami miatt az egyik kedvenc sorozatom lett. Már az első pillantásból lehetett sejteni, hogy lesz valami közöttük.
Kicsit kínos, de könnyes lett a szemem, amikor volt Oliver spoiler
Örülök, hogy megismerhettem ezt a sorozatot. Fájó szívvel bűcsűzom a Zöld Íjásztól.

Őszintén nem tudom, miért nézem még ezt a sorozatot, és miért adok neki ennyi összpontot (oké, azért, mert nosztalgia.)

1. évad: Nem hittem, hogy nagyon tetszeni fog, de adtam neki egy esélyt. De végre olyan szuperhősös sorozat volt, amit eléggé komolyan is tudtam venni, (yay, akció jelenetek, robbantások!), viszont nem ment át a sötét hangulatú depressziós dagonyába (yay, humor!). Szerettem, hogy a családon és az emberi kapcsolatokon volt a hangsúly, meg azon, hogy nyílik meg Oliver az emberek felé – főleg Dig és Felicity nagy kedvencek voltak. Laurellel és a romantikával nem tudtam mit kezdeni (később az írók is beismerték, hogy elrontották Laurel karakterét), pedig a színésznő amúgy szívem csücske. 10/9

2. évad: A történet sokkal jobb lett! (Yay, Blood!) Nagyobb tét, izgalmasabb minden! Csak aztán valahogy Slade annyira vontatott lett az évad végére, de a romantika úgy ahogy kiírása Oliver/Laurel között sokat dobott a sorozaton. 10/9

3. évad: És akkor itt kezdődik a lejtmenet. Oké, eddig is sok karakter volt, de valahogy innentől kezdtem úgy érezni, hogy senkivel nem tudnak mit csinálni (Roy abszolút felesleges lett, az elején érdekelt a karakteríve, de egyszerűen semmit nem tudtak vele mit kezdeni). A főgonosz… Ki is volt a főgonosz? Csak ennyire emlékezetes Ra's al Ghul… A harmadik évad a második felére teljesen szétcsúszott, semmi nem tartotta össze, és bármennyire imádtam Felicityt eddig, itt teljesen megutáltam. Nem értem, hogy miért nem tudnak rendes romantikát írni a készítők, miért kell állandóan ugyanazokat a karakterhibákat körbejárni, miért nem lehet működő kapcsolatokról írni – meglepő, de nem kell a romantikus drámát nyomatni egy akció/rejtély történetben. Képesek a felnőtt emberek rendes kapcsolatokra is. Grrr. 10/8 totál kegyesen.

4. évad: Agyrohasztó ez már néhol. A gonosz teljesen hihetetlen, főleg, hogy SOSEM öli meg hőseinket, pedig két laza mozdulattal képes lenne rá, de mindig másokat küld utánuk. A romantika szintén az agyamra megy még mindig. spoiler És talán a legnagyobb hiba, hogy az első évadokban ágáltak az ellen, hogy nem lesz itt soha mágia. Értem? Soha! Az nem ide való. Az gyerekes. Hát nesze nektek, írók! Semmi bajom nincs a szuperhősös univerzumba mágia keveréssel, hiszen egy univerzumban léteznek, de az írók kezdeti hozzáállásából látszik, hogy mennyire szerették ezt írni… Nagyon nem volt hihető, hogy mindenki vállat ránt, oké, mágia, és utána egyikük se akar mágiát tanulni! 10/6

Roy Harper miatt, csakis:) Komolyan: Nagyon tetszik a sorozat, mindig vannak benne fordulatok, izgalmasak a múltbeli jelenetek is a szigetről. Colton Haynes mellett Willa Holland-ot is itt fedeztem fel és persze Stephen Amell is nagy kedvenc lett, akit érdemes követni fb-on, instán, rengeteg édes képet posztol a kislányával.

Annyira szerettem ezt a sorozatot az elején. Sok akció, fejtörés, „szuperhősök”, vicces jelenetek, és romantikus szál, kémia a szereplők között. Minden megvolt, hogy jó legyen, és az is volt!
Aztán elkezdett laposodni a dolog, kb a 3.évad felénél.
A végén már csak azért néztem, hogy lássam Olivert és Felicity-t együtt, erre jön a 4.évad és minden lelkesedésemet hazavágja. Ennyi mágia, ennyi felesleges nyűglődés, ennyire béna antihős (Darhk), egy óriási mesét/fantasyt csináltak az alkotók a 4.évadból.

A 4. évadban kaszáltam, de aztán annyira dicsérték az ötödiket, hogy belenéztem és ott ragadtam. Nagyon jól tettem, mert ez az évad szuper volt. Az ellenfél érdekes és karizmatikus, az új csapattagok is érdekesek. Kevesebb a lelkizés és több az akció.
Persze a szokásos logikátlanságok itt is megvoltak, de ez vele jár az ilyen szuperhős filmekkel.
Amit nem bírok az az állando crossver a Flash és társaival. Mindegyikbe belenéztem, de egyiket sem szeretem és még 1 rész erejéig sem érdekelnek. Nekem csak Oliver való, na meg Slade.

Ez volt sokáig a kedvenc sorozatom. Így, múlt időben. A második évad végére már kezdett elegem lenni Slade-ből és az ő Shado-mániájából. A harmadik évad meg már egyenesen csapnivaló, a sorozat teljesen kifordult magából. (Felicity-vel az élen!; és az aktuális főgonosztól sem sikerül annyira félni, hogy ne adjunk neki becenevet. Ennyi erővel Voldemortot is hívhatnánk egyszerűen csak Voldicseknek vagy Voldikának.) Tartok tőle, hogy innen már csak lejjebb vezet az út…